Huszonkét évvel a film bemutatója után megjelent a Twin Peaks – The Entire Mystery nevű bluray-kiadvány, amiben a teljes tévésorozat, a Tűz, jöjj velem és legfőképpen az utóbbiból kivágott jelenetek is megjelentek. A másfél órányi plusz anyagot Lynch felújította, újrakeverte a hangját és The Missing Pieces (A hiányzó darabok) cím alatt összevágta egy külön filmbe. Aminek nincsen sok értelme a sorozat és a film ismerete nélkül, de nagyon fontos adalékai a még mindig rengeteg rajongót vonzó univerzumnak. Vannak jelentéktelen apróságok, amit semmit nem adnak hozzá a sztorihoz, vannak fontos pillanatok, és vannak olyanok is, amik a pontot tesznek a sorozat legégetőbb kérdéseire.

David Lynch többször találkozott NBC-s vezetőkkel a közelmúltban: a Blastr.com szerint a kultikus Twin Peaks folytatására nyílt esély.

A sorozat epizódjainak rövid leírása.

Dale Cooper naplója (ahogyan Scott Frost hallotta)

John Alexander szerint a Twin Peaks egyben „film noir, komédia, melodráma és gótikus romantika"(11). Ha jól szemügyre vesszük, találunk jócskán horror- és krimielemeket is a dramaturgiában és a formai jegyekben egyaránt, valamint néhány mulatságosan westernfilmes snittet. És ezek még csak a mozi mûnemén belüli variációk, de nem feledkezhetünk meg arról, hogy ez az egész valójában egy tévésorozat keretein belül valósult meg, a hang mégiscsak a tévé hangja. A Twin Peaks stílusára igazán csak egy szó illik: eklektikus. Kérdés, hogy Lynch mindezzel alkotott, vagy csak kihasználta, felhasználta a már létezõ lehetõségek széles skáláját. Valójában mindkettõ mellett szólnak érvek, melyeket ütköztetni jogomban áll, de gyõzelemre vinni egyiket vagy másikat már legyen a befogadó szubjektumának kiváltsága.

Twin Peaks - a filmtörténet egyik legegyedibb, legmisztikusabb, legjobban kitalált figurákat felvonultató, egyszóval legzseniálisabb sorozata. Mégis, hiába a tökéletes casting, karrierjük során a színészek egyike sem váltotta be a hozzá fûzött reményeket. Az [origo] sorozatában annak nyomába eredt, vajon mi várt Cooper ügynökre és Windom Eaerlre, Bobra, az Óriásra és a Tuskó Ladyre a Twin Peaks után.

Sternwood bíró: Nos, Cooper ügynök, milyennek találja a föld ezen szegletét?
Cooper: Maga a mennyország, uram!
Sternwood: Nos, ezen a héten volt a mennyországban némi gyújtogatás, néhány gyilkosság, és megpróbáltak eltenni egy szövetségi ügynököt láb alól.
Cooper: A menny hatalmas és érdekes hely, uram!

Albert: Ha el kell utaznod a szellemvilágba, hát utazz el - álldogálj a vulkán peremén - álldogálj egyedül; vagy járd el a táncot is, engem nem érdekel. Csak találd meg ezt a szörnyeteget, mielõtt újra belénk harap.
Cooper: Isten látja lelkemet, nem tudom, hogy induljak el.
Sólyom: Már az ösvényen állsz. Nem kell tudnod, hová visz téged. Elég, ha követed az ösvényt.

A Sólyom nyomozót játszó Michael Horse számos kultúra gyermeke: yaqui indián, apacs, svéd, spanyol és amerikai õsökkel is rendelkezik. Mellesleg nem csak gyökerei nyúlnak vissza a törzsi múlthoz, de õ maga is - bár New Yorkban lakik, rendszeresen visszajár a rezervátumokba feltöltõdni és ihletet meríteni.

James: Te dohányzol?
Donna: Néha. Segít kiengedni a feszültséget.
James: De mióta vagy te feszült?
Donna: Amióta dohányzom.

Tuskó Lady: Sötétség. Nevetés. Baglyok röpülnek. Sok minden le van zárva. Nevetés. Két férfi, két nõ. Fények cikáznak az erdõben a hegy gerincén. A baglyok közel vannak. A sötétség lassan utoléri õt. Aztán csönd. Lépések. Egy férfi elmegy mellette. Távoli sikolyok. Borzalom. Borzalom. Egy hang.
Cooper: Férfi vagy nõ?
Tuskó Lady: Nõ. A baglyok hallgatnak.

Tuskó Lady: Csillogó tárgyakat visel a mellkasán.
Briggs Õrnagy: Igen, így van.
Log Lady: Roppant büszke rájuk, nem?
Briggs Õrnagy: Nem, a cél elérése önmaga jutalma. A büszkeség csak eltorzít mindent. Tejszínt?

„A szex álomként hatott rám. El sem hittem igazán, hogy létezik az életnek ez a lenyûgözõen titokzatos rétege, amelyhez nekem is közöm lesz. Aztán megnyílt elõttem egy világ - a szexualitás álma. És vonzott továbbra is, mert megláttam ennek a birodalomnak a nagyságát, a különbözõ szinteket, a vágytól a félelmetes, erõszakos szexen át a tisztán spirituális formájáig. Ez a kulcs az élet fantasztikus rejtélyéhez.”



A szex a Lynch-film világában mindenekelõtt destruktív ero. A jól nevelt, ártatlan ifjút vagy a sodródó, szorongó férfit örvénybe rántó sötét, feminin hatalom, az önkontroll elvesztése. Titokként izzik a biztonságos világ perifériáján (a folyosó végén, egy rossz hírû bérház mélyén), függönye mögött perverzió és romlás leselkedik. Egy implicit valláserkölcs bûntudatától vergõdõ ifjú éretlen szexualitása ez, amely majd eljut a felnõtt kiábrándultságáig. Éles határvonalakkal különül el az abszurd módon tiszta, éteri szerelemtõl és az artikulált hétköznapi léttõl. Az ösztön elfojthatatlan, a kiismerhetetlen nõalak fenyegetése kézzelfogható: a torz nemiségében meglesett nõ kést szegez a beavatást keresõ fiúra (Kék bársony), a feleségével, majd annak másik inkarnációjával szeretkezo Fred Madison (Útvesztoben) aktusai a szenvedéstõl a harmóniáig ívelnek, mégis veszélyt sugall az ekkor hallott dal, az Ének a szirénhez. Még a tiszta szellemi léthez legközelebb jutó hõsnek, Dale Coopernek (Twin Peaks) is a szerelem pecsételi meg a sorsát, beteljesületlenül is.

David Lynch és Mark Frost sorozata 1990. április 8-án indult az ABC csatornán, és rekordidõ alatt kult-státuszra tett szert. Korábban több népszerû sorozatról is mint kulttévérõl írtak az újságok, de a Twin Peaks viharos gyorsasággal hódította meg az amerikai közönséget. Persze ez azon is múlott, hogy Lynchék maguk is kult-tárgyként pozicionálták a képzeletbeli Washington állambeli városka történetét. A közönség elvásárait és reakcióit manipuláló, a klasszikus meseszövés logikáját messzirõl elkerülõ sorozat arra az elvre épített, hogy a befogadót egy rejtvényfejtõ-játék részesévé teszi. Míg a Lynch és Frost (majd a késöbbi epizódokban számos más író és rendezõ) az információ-morzsákat elrejtõ titokzatos történetszövõ mesterekké avanzsáltak, a nézõ a kreátorok igyekvõ tanítványaként rakosgatta össze a kihagyásos, posztmodern sztori darabkáit, követte a nyomokat. A Twin Peaks rajongói maguk teremtették meg kult-tárgyukat azzal, hogy egy interpretációs közösséget alkottak, melynek a szervezõ elve a differencia volt: a sorozat a tömegkultúra más szövegeitõl eltérõen a nézõt is szerzõvé tette. Ahhoz, hogy a nézõ ténylegesen kiléphessen passzív szerepébõl, fontos szerep hárult egy új kommunikációs csatornára, az 1990-tõl egyéni felhasználók számára is elérhetõ, rohamosan terjedõ internetre, és ezen belül a kilencvenes években népszerû Usenet üzenõfalakra.

Cooper ügynök „halála” és „feltámadása” azonban megvilágosodás. Egy beavatási szertartás elsõ lépcsõfoka. Beavatás az ezoterikus hagyomány eredeti értelmében, vagyis egy élve átélt halálélmény, amelyben az egyén úgy lépi át saját létezése korlátait, hogy felismerheti saját individuális Énjének illuzórikus voltát és a természetfölötti erõk igazi valóságát. A Twin Peaks egy tömegkulturális szuperhõs misztikus beavatási események során bekövetkezõ megvilágosodásának története, ami lényegét tekintve önellentmondás, mert a tömegkulturális szuperhõs az individuális Én legtökéletesebbre fejlesztett egyede, az individuális Én teljesítményére orientált modern világkultúra tökéletes egyedi példánya. A metafizikus megvilágosodás pedig mindezen individuális értékek semmissé tétele egy természetfölötti lét igazi értékének megtapasztalása által. A tömegkulturális szuperhõs beavatódásában a modern kultúra alapértékei bomlanak fel és tûnnek el.

A Waters mellett talán legsötétebben látó mai amerikai rendezõ – megítélésem szerint eredetileg vélhetõen paródiának szánt – halálosan komoly tréfája immár „valósággá” lett, némileg Orson Welles médiatörténeti játékához, a Világok harcának legendás, túl jól sikerült viccéhez hasonlóan. A Twin Peaks életre kelt, hogy önnön mítosza írja át a fenti mûfajok történetét, hogy legyõzze a Dinasztia, a Dallas terhes örökségét. Hogy miként is történt-történhetett mindez, arra válaszul a mûfajok vegyítésébõl létrehozott Kentaur sajátosságait, eredetét kell röviden tisztáznunk.