|
Részletek Terence McKenna szerteágazó gondolatvilágából. Fordította és rendezte Melocco
Nelli (melocco@pronet.hu) Üdvözlöm önöket az archaikus reneszánszban. Huszonöt éve
kezdtem megbirkózni azzal a gondolattal, hogy a "teljességgel másik"
felfedezése, megismerése sámáni dolog. Ez a felismerés vezetett a növényi
eredetű hallucinogének használatára acélból, hogy az ember vallásainak
legöregebbjei által elérhetőnek kikiáltott titokzatos dimenziót megközelítsem.
A sámánok által alkalmazott, eksztázist előidéző és látomásszerző révületet
okozó módszerek sokaságában -- böjtölés, nyújtott tartamú dobolás,
lélegzet-módosítás, feszültségkeltő próbák, stb. -- a hallucinogén növények
használatát tartom a leghatékonyabbnak, legmegbízhatóbbnak és legerősebbnek.
Úgy tartom, hogy a Másik titkának racionális megismerése lehetséges és a
hallucinogén növények sámáni megközelítése, különös tekintettel a pszilocibin-és dimetil-triptamin
(DMT)- tartalmú növényekre, központi szerepet fog
játszani e cél elérésében. Messzi régiókba kalandozó gondolataim újra meg újra
visszatérnek a Másik témájához és életünket titokzatosan átszövő jellegéhez.
EZT számomra a legfontosabb közölni: hogy milyen közeli és milyen furcsa a
veszélynek és a szépségnek eme felderítetlen és ígérettel teli zónája. Azt
remélem, hogy gondolataim kifejezik a felfedezés örömét és izgalmát, és a
titokzatosság sötét vizeinek igaz mélységét, melynek feltérképezetlen
óceán-felszínén mindennapi virgonc világunk csekélyke parafa dugóként táncol. Tudom - csakúgy mint számos
olvasóm, hallgatóm -, hogy sok ötletem szürreális, látnoki, sőt, még grandiózus
is. Meglátásaim egy élet különleges élményeinek tapasztalataiból alakultak ki.
Ezek az események a társadalmilag elfogadott valóság peremén zajlottak,
hiányukban nem lenne eretnek véleményeimnek alapja. De úgy találom, hogy a pszichedélikus sámánizmus világa a corpus
delicti, azaz bűnjel, ami bizonyítja, hogy valami baj
van a kréta körül a materializmus és a tudományos racionalizmus napsütötte
birodalmában. A sámán furcsa képességeinek és a Másság, a Másik oldal
iránti pszichikus fogékonyságának elfojtása mellett, a nyugati kultúrhagyomány beépített előítélettel viseltetik az
önmagunkkal való hallucinogén kísérletezéssel szemben. Ennek következtében
kevés leírás született a látomáskeltő hallucinogének egyéni tapasztalatokban
lecsapódó fenomenológiájáról. A kivételek figyelemre méltóak és szórakoztatóak.
Fitz Hugh Ludlow és Aldous Huxley megtestesítik az ilyen helyzetek két alapszabályát:
mindketten az első érdeklődés-hullámban bukkantak fel, amikor a kulturált
polgárság úgymond felfedezte a hasist és később a meszkalint,
és mindketten naivak voltak orvosi, illetve pszichofarmakológiai
téren. A dél-amerikai yagé vagy ayahuasca
főzet jellemzését hasonló módon örökítette meg William
Burroughs és Allen Ginsberg a "Yagé
levelek" című levelezésben. A hallucinogének eme korai leírásai hasonlatosak
a felfedezések korának európai hajósai által adott romantikus képhez az
Újvilágról. A kalandos fantázia birodalma csak fokozatosan adta át a terepet a
ma általunk ismert kontinensek feltérképezésének. Az "Archaikus reneszánsz" az én útinaplóm időbeli és
ideologikus térbeli utazásaimról. Afrika történelem előtti szavannájától a
történelem végén megjelenő transzcendentális objektumon túli elképzelhetetlen
világig terjed. Emellett vándorcirkusz is, mely új gondolatfonalakat,
-meneteket állít ki, mutat be: csak olyan sebességgel fejlődhetünk, mint ahogy
nyelvünk fejlődik, változik. Az "Archaikus reneszánsz" nyelvi
tonikokat ír fel öreg szavaink egészségére. Hajtsák fel a sátor csücskét és
surranjanak be a fény és játék körébe! Szólaljon meg a zenekar! A hipertér tündéri bohócai már bűvészkednek középen. Hamar,
hamar, siessenek -------------------------------------------------------------------------------- Terence McKenna
nagy tudású pszichonauta, korunk egyik ékesszóló
látnoka. Otthonosan mozog a fizikában, etnobotanikában,
azaz a pszichoaktív növények törzsi társadalmakban
való felhasználását vizsgáló tudományban, az antropológiában, a
káoszelméletben. Játszi könnyedséggel idézi Carl Jungot vagy Marshall McLuhant. Azt állítja, hogy fajunk végül képes lesz beteg
történelmünk korlátait átlépni, és hogy ezt a képességünket az ő általa
"botanikus sámánizmusnak" nevezett történelmi hagyományunkból
szerezzük. McKenna tizennégy éves korában
találkozott az óvatos és spirituális beállítottságú Aldous
Huxley "Az érzékelés kapui" című művével,
és ez adta meg a kezdeti lökést McKenna etnofarmakológiai érdeklődésének. Kis colorado-i
városka szülötte o, ügynök apa és háztartásbeli anya gyermeke. Idézet:
"Emlékszem, ahogy kísérgettem anyámat a konyhában és mondogattam neki, ha
egy tizede igaz annak, amit ez az ember (Huxley) ír,
akkor ezt akarom az életemmel csinálni." Úgy
lett. Húsz évig tanulmányozta a sámánizmus filozófiai alapjait és a
hallucinogének szerepét a lelki transzformációban a természetes hallucinogének
hatalmas jelentőségével egyetemben bolygónk fejlődő kultúrája és a
felbukkanóban lévő "metatudat"
szempontjából. Első pszichedelikumát, az LSD-t a
hatvanas években, Berkeley-ben fogyasztotta.
Politikailag aktív szerepet játszott a szólásszabadságért és a vietnami háború
ellen folytatott harcban. Egyetemi pályafutását művészettörténeti szakon
kezdte, tanulmányai sok értékes anyaggal látták el az emberi tudat történetének
elmélyült vizsgálatához. Reagan ekkor Kalifornia kormányzójaként zargatta az
1968-ban, a San Francisco State University-n
zajló, barikádos stílusú diákmozgalom tagjait, úgyhogy McKenna
úgy döntött, hogy más vizekre hajózik egy időre. Nepálba utazott
művészettörténészként, és megpróbálta a pszichedélikus
élményt a buddhista létmodellel összehozni. Ennek nyomán kezdett el a tibeti
sámánizmussal foglalkozni, melyben szintén rábukkant a hallucinogének
fogyasztásának gyakorlatára: Tibetben hasis és datura
dívott. McKenna ily módon kezdett a sámánizmus igazi,
pszichedélikus természetére rábukkanni. Diplomáját Berkeley-ben, "önszerveződő sámán szakosként"
szerezte meg a Kaliforniai Egyetemen, a Természeti Erőforrások Megőrzésének
Tanszéken. Széleskörű tudása mellett az emeli ki Terence
McKennát, hogy nagyjából minden az emberiség által
ismert pszichedelikumot, ill. pszichotróp
anyagot kipróbált, és mégis mindvégig megőrizte a tudományos, intellektuális
megfigyelő éles szemű álláspontját. Tudatának ez a tanú eleme képes élményeit
rendkívül tiszta és részletes módon leírni. Sok nagy misztikus megélte már a
történelemben ugyanezeket a dimenziókat, de ő ehhez hozzáadja tapasztalatainak
pontos leírását fajunk kulturális és történelmi fejlődésére és
felvirágoztatására. Ezek az élmények arra a mély meggyőződésre juttatták, hogy
fajunk jelenlegi domináns helyzetét pszichotropikus
növények fogyasztása által érte el, és hogy továbbfejlődésünk záloga ezen növények további megismerése, fogyasztása. Le kell
szögeznünk itt, hogy McKenna nem híve a pop
drogoknak: crack, heroin és társai- és a szórakozásra
használt hallucinogén-fogyasztásnak sem. Úgy tartja, hogy potenciális
sámánjaink felelőssége a hallucinogének kutatása: olyan embereké, akik
járatosak a tudat tudományaiban, például a pszichoterápiában. Mostanában, amikor épp nem előadókörúton, vagy az
esőerdőkben, új természetes hallucinogének nyomában jár, McKenna
idejét két otthona között osztja meg: az egyik Kaliforniában, Sonoma megyében van, a másik Hawaii-ban az általa
"Botanikai Dimenzióknak" elnevezett kertben és növényházban, ahol
menedékhelyet létesített a Föld természetes gyógy- és hallucinogén növényeinek.
Sok fajt mentett meg a teljes kihalástól: mivel a modern civilizáció
szisztematikusan pusztítja életterüket, egyre több növény van eltűnőben. -------------------------------------------------------------------------------- Most ismét Terence McKenna szavai következnek, az "Archaikus
Reneszánsz" című könyvből. Az idézett fejezet egy McKenna
által adott interjúból készült. 1967 elején ismerkedtem meg a DMT-vel
(dimetil-triptamin). A DMT természetes növényi
vegyület, melyet laboratóriumban is előállítottak, rendkívül rövid ideig hat és
a pszichedelikumok közül a legerősebb. Egyetlen
alkalom után azt mondtam róla: ez nem pszichedelikum,
ez varázslat! A valóságnak olyan dimenziója, amiről az emberek többségének
sejtelme sincs! A DMT adott erőt a pszichedélikus
élmény iránti elkötelezettségemnek. A DMT annyival erőteljesebb, annyival
idegenebb, annyi kérdést vet fel a valóság igaz mivoltáról, arról, hogy mi a
nyelv, mi az én, mi a háromdimenziós tér, mi az idő: olyan kérdéseket tett fel
nekem, amiken húsz éve rágódom. Azt is látom a pszichedélikus
élményben, hogy örökségünket szerezzük vissza általa. Számomra az jelenti az
emberi élet legmegrázóbb oldalát, hogy ha belegondolok, hogy hány ember és
kultúra érett meg és szállt a sírba anélkül, hogy ezt a csodát megtapasztalta
volna. Mert nem lehetünk teljes mértékben érett emberi lények, akik
kapcsolatban vannak a valóság teljes potenciáljával, míg nem avattattunk be a pszichedélikus élménybe. Nem szükséges magunkénak vallani,
nem szükséges visszaélni vele -- de tudnunk kell róla, tudnunk kell, hogy
létezik. És ennek egyetlen módja van: közvetlenül megtapasztalni. Úgy gondolom, hogy Huxley közelítette
meg a kérdést intelligensen: nem az a cél, hogy minél több embert elérjünk
ezzel a tudással, hanem, hogy a legfontosabb, legbefolyásosabb embereket érjük
el: a költőket, az építészeket, a politikusokat, a kutató tudósokat és
különösen a pszichoterapeutákat. Mert a
pszichoterápia szempontjából, az álmodás felfedezése óta ez a legnagyobb
Kolumbusz tojása! Mindig az a metafora jut eszembe, hogy a pszichedelikumok
azt jelentik a pszichológiának, amit a teleszkóp jelentett a csillagászatnak a
tizenhatodik században. Ha valaki nem hajlandó teleszkópba nézni, nem nevezheti
magát csillagásznak..... A pszilocibinnel először az
Amazonas vidékén, Dél-Amerikában találkoztam. Iránytűm a DMT volt. Azt mondta:
Aha! Oda akarunk menni. De a DMT villám mindössze három percig tart, és
öcsémmel, Dennis McKennával
együtt úgy éreztük, hogy ha úgy negyvenöt percre beszabadulhatnánk ebbe a
mezőbe, akkor tanulhatnánk valami tényleg elképesztőt. Valójában se vége se hossza. Végtelen szépség világa tárul az ember
elé. A pszilocibin tartalmú
varázsgombában az a legdöbbenetesebb, hogy él, és valaki beszél hozzád. A
fejemben szólt egy hang és angolul beszélt hozzám értelmes mondatokban, engem
mélyen érintő kérdésekről. Erre nem voltam felkészülve.... Más volt, mint a mindennapi belső dialógusom hangja és arra
is rájöttem, hogy az általa közölt információt képtelen lettem volna magamtól
kisütni. Ez bizonyította számomra a hang Más voltát. És azt gondolom, hogy
ilyenkor beszélgetés nyílik az ego és a psziché
nagyobb, integráltabb rétegei között, melyek normálisan rejtve maradnak. Az ego meglehetősen modern találmány -- modern alatt az utóbbi
egy-két ezer év értendő --, a lélek újszerű adaptációja a környezethez. Az
Amazonas őserdeiben élő emberek ayahuasca
fogyasztásakor közös tudatba lépnek, és ott hoznak közös döntéseket
az egész törzset érintő kérdésekben: hova menjenek vadászni, kivel
háborúzzanak, hova költözzenek: ilyesmi. Kollektíven LÁTJÁK, hogy mit kell csinálni. Azt gondolom, hogy eközben az én
feloldódik azáltal, hogy kapcsolatba lép Felső Tudattal ? én
így nevezem, másképpen fogalmazva ez a felettes én, a szuperego.
Más szavakkal, ez az a sokkal nagyobb, sokkal bölcsebb szervező erő, amit
mindnyájan magunkban hordozunk, de rendes körülmények között csak végletes
pszichológiai nyomás vagy krízis hatására érünk el. Úgy vagyunk az én rabjai,
mintha kémiai függőségbe léptünk volna vele. A pszichedelikum
feloldja az ego bilincseit és tényeket tár elénk:
hogyan illeszkedik az egyén e bolygó életébe és szervezetébe, milyen időtlen idők
óta vannak a dolgok ahogy vannak és hogyan dolgozták
magukat bele jelenlegi állapotukba..... Az embereknek lelkierejük kifejlődésére van szüksége. Ezt az
erőt nem fejleszti az, ha valami guru kezébe adod magad. Azáltal tölt el a
lelkierő, hogy felelősséget vállalsz saját lelki fejlődésedért, és hogy körül
nézel, hogy mit tehetnél ennek érdekében. Bizonyos értelemben a New Age azaz Új Korszak mozgalmat menekülésnek látom a pszichedélikus élmény elől. Az emberek bármit megtesznek,
csak ne kelljen valami pszichedélikus vegyületet
fogyasztaniuk. Újjászülettetik, Rolfoltatják magukat,
satöbbi, satöbbi. Mert ösztönösen érzik, hogy a pszichedélikus
élmény igazi. Az ember egész lényét teszi kockára. Ez nem olyan, mint egy
ötórás dobolás vagy egy svédmasszázs... Mi a sámánizmus? A sámánizmus archaikus eksztázis-technikák
alkalmazása, melyek bármiféle vallási filozófiától függetlenül jöttek létre:
olyan empirikusan ellenőrizhető, kísérletileg működtethető technikáké, amik
eksztázist hoznak létre. Az eksztázis az egység, egészség kontemplációja. Ezért
van az, hogy amikor az ember kilép a pszichedelikus
mezőből, a politikai és társadalmi aréna szempontjából átformálva lép ki, mert
nagyobb távlatokat vett észre. A sámán gyógyító erejével pszichológiai egységet, egészséget
tud átadni a hozzá fordulóknak. Emberfeletti személynek tűnik, mert
összeszedett, nincs összezavarodva. Tudja, mikor kell valamihez ragaszkodni és mikor kell elengedni. A reményt általában a
tehetetlenség vagy a negatív lelki tevékenységek nyomatéka koptatja el. A sámán
látja, hogy a negatív gondolatok nyomatéka illúzió. Azáltal, hogy meggondoljuk
magunkat, félreállunk a nyomaték útjából, az elsöpör mellettünk
és mi átváltozunk. A sámán a tudat formájával foglalkozik: szélesebb a
látóköre, mert nincs igazán benne saját kultúrájában. Szerintem az igazán nagyszerű pszichoterapeuta
egyben nagyszerű sámán -- és van egy pár ilyen...Nagyon
csodálom a transzperszonális pszichológusokat,
például. Azt gondolom, hogy a sámáni intézményt igyekeznek modernizálni. Arra
kellene még csak rájönniük, hogy sámáni eszközök nélkül idejüket vesztegetik. A
sámán legfontosabb eszközei az eksztázist célzó technikák és ez hallucinogén
növényeket jelent. Teljes globális katasztrófa felé haladunk szélsebesen
anélkül hogy rendelkezésünkre álló felszabadító eszközeinket alkalmaznánk. Ez
ökörség. ...Arról szólva, hogy miből,
mennyit, milyen gyakran érdemes fogyasztani: Nem túl sokszor. Azt hiszem, ha
megfelelő módon fogyasztunk pszichedelikumokat, akkor
épp elég gondolkoznivalót nyújtana. Elterjedt gyakorlat és nagyon ellenzem,
hogy sokan játszadoznak az enteogénekkel. Ha nem
ettél annyit, hogy belesüllyedvén nem félsz hogy egy kicsit túl sokat ettél,
akkor nem ettél eleget. Nem azért vannak ezek a vegyületek, hogy betépve moziba
menjünk vagy strandra. Nem. Heroikus, elkötelezett adagokról beszélek. Ha
elkötelezett adagokat eszünk, akkor minden egyes trip
számítani fog. Nem kell többször használni, mint mondjuk évente háromszor- négyszer, ahhoz, hogy teljességgel pszichedelikusnak érezzük magunkat. Ez gombánál öt
szárított grammot jelent -- öt gramm kilapítja a legellenállóbb egót is. Meszkalinból nyolcszáz
milligramm a heroikus adag. Ezt nem annyira kedvelem, mert amfetamin
származék és megviseli a szervezetet. Hogy mit fogyasszunk? Itt van nektek dióhéjban, szalaggal
átkötve: Három kérdést kell magunknak feltenni bármilyen drogról,
amit fogyasztani készülünk: először: előfordul-e a természetben, növényi vagy
állati közegben? Mivel a természet évmilliók alatt kitesztelte ezeket a
vegyületeket. Laboratóriumi termékekről ki tudja? Másodszor: van-e emberi
fogyasztására vonatkozóan történelmi hagyomány? A gombának van. A meszkalinnak van. Az LSD-nek nincs. Az ecstasy-nek
nincs. Harmadszor, és ez a legfontosabb kritérium: kell, hogy valami affinitása
legyen az agy vegyi összetételével. Nem az a cél, hogy olyan legyen, mint a
landolás a Holdon, hanem, hogy a mindennapi tudat hajtóerőivel legyen valami
közös benne. Ez a legszigorúbb szűrő. Ezen már a meszkalin
se jut át. Az LSD se jut át. Azt gondolom, hogy a pszichedelikumnak
a legkisebb mértékben szabad csak invázió-szerűnek lennie és onnan tudom, hogy
jó nyomon járok, hogy a legerősebb pszichedelikumok
tartanak a legrövidebb ideig. Hogy ez mit jelent? Azt jelenti, hogy az agy
felismeri a vegyületet, és percek alatt semlegesíti. A DMT a legerősebb létező pszichedélikus vegyület; öt perc alatt elbomlik. Húsz perc
után olyan, mintha sohase ettél volna belőle. A természet csodálatos kalauzunk. Az agy természetes kémiája.
A bolygó természeti története. Kis embercsoportok természetesen kialakult
sámáni intézményei: olyan embereké, akik még kapcsolatban állnak ésszerű
társadalmi értékekkel. ...Milyen már létező metafizikai
térkép írná le a sámáni élményt? Gondolok a Mahayana
buddhizmusra, a sokszintű, sok lény lakta, démonokkal népes, Buddhákban
bővelkedő birodalmaira a békének és a boldogságnak. A Mahayana
buddhizmus állítja, hogy nincs középpont, hogy minden a tér és az idő
konstrukciója: ez a legkifinomultabb pszichológia. Egy dolog miatt nem kötöm
csónakomat a buddhizmus hajójához: mert azt mondja, hogy a szenvedés
elkerülhetetlen. Ez nem pszichedélikus nézőpont. Arra
gondolok, hogy a buddhizmusban a pszichológiája a régebbi, sámáni eredetű
réteg. A sámánizmus világszerte azt állítja, hogy az univerzum sokszintű és
olyan lényekkel népes, akik nagy jót vagy nagy kárt tehetnek bennünk, és nem
törődnek velünk, akár így, akár úgy.... A valóság nem statikus. A valóság, melybe ágyazódunk, maga
is felfogható organizmusként: valamely végkifejlet felé halad. A huszadik
század nem csak anomália, szerencsétlen véletlen, hanem egy folyamat eredménye,
amely azóta folyik, amióta bolygónk létezik. Nem
idegenedtünk el a természettől: valahogy a változás borotvaélén táncolunk.
Beton épületeinket és autópályáinkat, meg mindent ami
a modern életre jellemző, tekinthetjük a természetes világ jelenségeinek.... Az
emberek felfoghatóak egy természetes összesűrűsödés katalitikus elemeinek,
amely folyamat a lét valamely magasabb szférájába való átváltozásban fog
kicsúcsosodni. A történelem véget fog érni. Ezt a megdöbbentő következtetést
vontam le a pszichedélikus élményből. És a történelem
végére vonatkozó összes apokaliptikus leírás, amely az emberi tudatot kísérti
az idők kezdetétől fogva, a János evangélium Apokalipszisétől a legutóbbi UFO-
kultuszok jövendöléséig, arra irányuló kísérletek, hogy a megszokottól való
radikális, transzcendens eltérésre vonatkozó intuitív előérzettel
megbarátkozzunk. Mai kulturális irányzatainkat tekintve és jövőbe vetítve
ésszerűnek tűnik azt jósolni, hogy a Maja naptár végeztével, ami 2012-ben
esedékes, magunk számára felismerhetetlenekké fogunk változni, és azt is, hogy
amit saját műveinknek tekintünk, a számítógépek és a technológia,
tulajdonképpen saját magunk új szintje. És amikor beteljesítjük a történelem
profán labirintusában kanyargó zarándokutunkat, visszanyerjük azt, amit az
elején tudtunk: a természettel való archaikus, egyetlen ránc nélküli és a nyelv
közvetítését nem igénylő egységünket, amelyben nem létezett az én és a másik
gondolata, nem létezett élet és halál, civilizáció és természet. Ezek a
dualizmusok időszakosak és feltételesek a történelem labirintusában. Az Archaikus Reneszánsz azt mutatja majd meg, hogy
vallásaink a nagy Misztérium sápadt utánzatai voltak csupán. Akkor az emberek
azt fogják mondani: "Most már értem! Értem, miért a piramisok, miért Róma
bukása, miért Auschwitz, miért a hidrogénbomba." Mindezek a dolgok útjelző
táblák a transzcendens objektum felé haladó úton. És amikor elérjük, jelentés,
értelem árasztja majd el az egész emberi életet.... A történelem végén felbukkanó transzcendens objektumot úgy
képzelem, hogy, ahogy a tizenhatodik században leírták, a szellem és az anyag
egyesülése. Anyag, amely gondolatként viselkedik, kapu a képzeletbe. Ebben
fogunk mindannyian élni. Ezért olyan fontos a pszichedélikus
élmény: előrevetíti a teljességgel a képzeletben folytatott életet.... Az új korszak hajnalának érdekes szimbóluma a polip. Az ő
kommunikációs modellje kevéssé ismert. A polipok nem mimikriből változtatják
színüket, hanem kommunikálnak általa. Egy közönséges polip elpirul, foltokat és
mozgó színcsíkokat tud megjeleníteni nyelvi szándéka kifejezésére. Nyelve
bőrfelületén jelenik meg. A telepátiával kapcsolatban általában arra gondolunk,
hogy te hallod, amit gondolok, én meg hallom, amit te gondolsz. De a telepátia
gazdagabb felfogása lenne, ha inkább látnád szavaimat -- ha szobrászati tárgyak
lennének. Tennék egy kijelentést, és te megvizsgálnád mindenféle szögből. Nem lenne
kétséged jelentése felől. Pontosan ez történik a polipokkal. Meg a sámánokkal.
A révületben énekelt sámáni dalok nem hallásra készülnek, hanem más, révületben
levő emberek általi látásra. Ez az átlépés a hallottból a látottba nagyon
fontos eleme a transzcendens objektum feltárulásának. ...Ebben az új kommunikációs
környezetben a Logosz új világa fog megvalósulni.....
Képzeljük el, mi lenne, ha minden probléma megfelelő megoldást találna, ha
minden cselekedet megfelelő lenne. Ez maga lenne a mennyek országa. És azt
gondolom, erre törünk. Nem kozmikus tűzijátékra van szükségünk, nem repülő
csészealjakból kilépő idegen szörnyekre, hanem egyszerűen megfelelő
tevékenységre: erővel teljes, átérzett tapasztalatra -- és a különállás,
elválasztottság illúziójának feloldódására. E szöveg a "Pszichedelikus
Óra" c. rádiómüsorhoz készült, amely kéthetente
fogható vasárnap este 9-től 10-ig a 98 MHz-en. |