Terence McKenna: Idegen Szerelem

Eredeti címe: Alien Love, in: Archaic Revival

Fordította: Fejér Balázs (DJ Naga) Lektorálta: Melocco János

Részben megjelent a Törökfürdo c. lap "Határsérto" rovatában 1995-ben

 

A legtöbb mitológiában felüti a fejét az emberi és nem emberi lények közti szexuális kapcsolat témája. Ralf Metzner hívta fel a figyelmem, hogy az oszövetségben is írva van: "És az istenek az emberek leányait szépnek találták." A Perszephoné mítosz szintén jó példa, csakúgy mint az incubus és succubus a középkori mitológiában. Ezek olyan férfi vagy noi szellemek voltak, kikrol úgy gondolták, az éj leple alatt ereszkednek az emberekre, hogy közösüljenek velük. A hiedelem szerint az ilyesmi végzetesen hat az egészségre, s a legtöbb sorvasztó betegség is így magyarázható.

 

Legújabban a repülo csészealj-jelenség új vonással gazdagodik, mégpedig egyfajta erotikus dimenzióval. Ilyen jellegu utalások a korai irodalomban, azaz 1947-tol 1960-ig, egyáltalában nem szerepelnek, viszont mostanában a téma egyre gyakoribb. Igazából foleg a megszállott, excentrikus különcök kedvence ez az elképzelés, de mint tanulságos népi fejlemény mindenképp figyelemreméltó.

 

Nincs hatvan éve, a DNS és a Hertzsprung-Russel egyenlet felfedezése óta, hogy kezdünk képet kapni az univerzum valós méretérol. Eddig a csillagközi élet és csillagközi intelligencia fogalma igazából meg sem fogalmazódhatott, korábban az emberiség kapcsolatai az emberen túli intelligenciával leginkább démoni vagy angyali formát kaptak, a létezésnek azokba a kategóriáiba kerültek, melyek a létezés hierarchiájában alattunk vagy felettünk álltak. Azelott e lények bizonyos értelemben mind földiek voltak. Azóta viszont a tudomány megmutatta a biológia általános jellegét, képet rajzolt a galaxisról és azon túlról, végülis igazolta azokat az elképzeléseket, melyek szerint az élet bárhol elofordulhat, az intelligencia pedig együtt jár az élettel, s lehet, hogy az egész univerzumban otthon van. Mindez legitimizálja a csillagközi intelligenciáról való képzelgéseinket. Az elmúlt ötven évben rajzolódik ki elottünk az idegen mitológikus körvonala. A biológia és csillagászat alapjaival tisztában levo nyilvánosság elvárásai már lehetové teszik, hogy elképzeljük az egészet. A közvélemény elvárásai a csillagközi archetípust olyan formába szorítják, amely ki fog tartani egészen addig, amíg bármiféle valós csillagközi kapcsolat meg nem erosíti vagy meg nem cáfolja.

 

Ma már eleget tudunk ahhoz, hogy valószeruen elképzelhessük, milyen lehet az idegen, s így a kollektív psziché úgy polarizálódott, mint korábban az egyéni szint. A csillagközi "Másik" fejlodo archetípusa arról üzen, hogy kollektív szinten eloször kezdünk vágyódni, s ez csodálatunk forrása. A vallásban igen széles skálán szólal meg ez a kollektív vágyódás. Az üdvözülés és a megváltás kérdése az emberek többsége számára a háttérbe került, s ami manapság a vallási lelkületet vezérli, nem más, mint a vágy a Másikkal való kapcsolatra. Az idegen itt találja meg a helyét, az idegen beteljesíti ezt a szerepet. úgy hiszem, hogy ha a vallás tovább él a jövoben, akkor ez lesz legfobb feladata - kísérlet a Másikkal való kollektív kapcsolat meghatározására, így csillapítja vágyódásunkat és kivetettségi érzetünket - "az anyagba vetve, egyedül a mindenségben" - mondja Heidegger.

 

úgy tetszik, mintha a pszichedélikus korszakba - az ur-hajózó korszakba lépve egész fajunk serdülni kezdene, és felfedezné valamiféle szexuális kiegészülés lehetoségét a Másikkal, az intelligens, nem emberi fajjal. Ez a felismerés korábban el volt maszkírozva kollektív prepubertásunk avagy polimorfikus perverz korszakunk során, mikor is magunkba fordultunk. A kulturális válság egyik szintje kollektív, erotikus fordulat a Másikkal való összekapcsolódás irányába.

 

Összefoglalva a vallással kapcsolatos fejtegetésem, úgy tunik, hogy az Apa-Isten fogalma fokozatosan felcserélodött az idegen-partner fogalmával. Az idegen-partner olyan, mint valami angyali tetramorf: androgén, hermafrodita, transzhumán, ezeket a tulajdonságokat választotta ki, és vetíti az idegenre a tudattalanunk egészen addig, míg nincs elég információnk ahhoz, hogy megmondjuk, ténylegesen, önmagában milyen.

 

A kapcsolat úgyis létrejön a végén. Vágyódásunk pubertás korszakában vagyunk, képet formálunk a vágy tárgyáról, s ez a kép, melyet a vágy tárgyáról álmodunk végül életre fogja hívni azt. Más szóval, kulturális útkeresésünket megérinti az idegen szerelem fogalma, s a növényi hallucinogének újjáéledésén keresztül érkezik majd hozzánk. A sámáni víziós növények, úgy tunik, magukban hordozzák ezt a mindent átható megnyilatkozást, amely ilyen sajátosan mutatkozik elottünk, szól hozzánk.

 

A globális kultúrát éppen ez az egyesülésre való étvágy görgeti az apokaliptikus átalakulás felé. Egyenlore még nem ismertük fel mint kulúránk részét, mindazonáltal a Másik csodálata visz minket tovább. Kulturális szinten egyre növekszik bennünk a lehetoség, hogy rabul ejt a szerelem, de aztán, ha nincs kit szeretni, e lehetoség könnyen gyulöletbe és kiábrándulásba fordulhat. Egyedülálló történelmi lehetoség megízlelése áll elottünk, amikor, most eloször, a Másikat maradéktalanul összerakja egész fajunk. Felvetül a kérdés: egyedül volnánk?, s bár most erre a kérdésre összpontosítunk, nem ártana, ha nem állnánk meg itt, és tovább gondolnánk: mi van, ha nem vagyunk egyedül? Mi lesz a következo sürgeto probléma? Nyilván a Másikkal való viszonyunk vizsgálata, melynek erotikus tartalma van.

 

Rá fogunk jönni, amint a leghalványabb kommunikáció lehetséges lesz, hogy megbabonáztak minket. Fontos tudni, hogy egyedül vagyunk-e vagy sem, fontos, hogy párbeszédet kezdjünk, ha bármiféle párbeszéd lehetséges. Véleményem szerint most ott tartunk, hogy a tényeknél fontosabb annak leírása, hogy mi folyik, másképp szólva, könnyen elszaladhat a lehetoség. Sot, kertelés nélkül mondva, éppenséggel eroszakos, hipertechnológikus jövot is megvalósíthatunk, arra is vehetjük utunk, de akkor a Másik felé nyitás lehetosége el fog illanni.

 

Igyekszem tisztán látni, mi a pszichedéliák történelmi jelentosége, hiszen a sámánok tudvalevoleg évezredek óta használták ezeket a növényeket, ok magányosan kutatták e mélységet. Mégis mindig is volt egy olyan érzésem, hogy a dolog történelmi jelentosége is hasonló: az, hogy mostanra abban a helyzetben vagyunk, hogy megkísérelhetünk valamit, amit eddig sohasem, és egyetlen közösségként párbeszédet kezdhetünk a Másikkal, teljesen új kulturális szintre pöccinthetjük magunkat egy ilyen együttmuködésen keresztül. Nem is kell errol sokat értekezni, mivel ez az intuíció népi szinten létezik, pillanatnyilag társadalmunk menedzserei vagy analitikusai közül senki sem figyel eléggé, a háttérben viszont kezd formát ölteni, kristályosodni.

 

Az LSD általános mitológiájának nem része a csillagközi kontaktus vagy a Logosz-szeru jelenség, az agyban megszólaló hang. Néhány hihetetlenül felpörgött figurának idorol-idore sikerült ide elérnie, de a jelenséget mind az LSD hatásának tulajdonították. A psilocybinnel kapcsolatban viszont, ezzel ellentétben, nem lehetnek kétségeink. Felméréseink azt mutatták, hogy amint nott az adag, az emberek ilyen irányú érzékenysége jelentosen növekedett. Sok embernek a gombák mutatták meg a földönkívüliekkel való kapcsolat lehetoségét. Jól meglepodtek, hiszen általában úgy tekintünk magunkra, mint sejtekre egy hatalmas társadalmi testben, és megszoktuk, hogy a fontos hírek elektronikus úton jutnak el hozzánk: ha repülo csészealjak érnek földet, az elnök vagy az ENSZ fotitkár jelenti be a hírt. A pszichedéliák nagy kihívása éppen az, hogy ráébresztenek, hogy egy idegennel kötött alkémikus esküvo most is lehetséges. Törzsi jelenség ez, mely az egyén tapasztalati szintjén jelenik meg. A lakásukba húzódott emberek egyszerre egy belso világ Magellánjai lesznek, kezüket az idegen felé nyújtják, láthatatlan tájakat térképeznek fel, és olyan beszámolókkal térnek vissza, amelyek leginkább a Spanyolországba visszatéro, az újvilágról hírt hozó krónikásokéhoz hasonlatosak a tizenötödik század végérol - beszámolók rovaristenekrol, csillaghajókról, végtelen valóságokról és mérhetetlen tudásról.

 

Nem eloször szólok úgy a pszichedélikus tapasztalatról, mint látképrol vagy mint bizalmasról - mint valami leány Péntekrol, aki mindenfélét mesél. Mindennek egy másik része az erotikus elem. Nincs más szó rá, mivel a nyitás és egybeolvadás érzetét hívja elo, és ezt, saját kulturális meghatározottságunk alapján, Erosszal azonosítjuk. Hogy megkülönböztessem a köznapi szerelemtol, a "love"-tól, mindig az mondom: "LUV" (erotikus, népies hangsúly - a ford.) - ilyen szerelem köt össze az idegennel. Mindez azt jelenti, hogy az idegennel való viszony a Másikkal való viszonyok mintájára képzelheto el, melyek mindannyiunkban kialakultak a többi emberrel való kapcsolatainkban. Ez hasonló a Conunctio jungi fogalmához, mely olyan helyzetet jelent, melyben két ember úgy lép viszonyba egymással, hogy közben alkémikus tükröt állítanak a másik elé. A tantrikus és taoista szexuális gyakorlatoknak úgyszintén közük van a diádokba történo egyesüléshez. Egy ilyen helyzetben mindkét fél a másik minoségével azonosul; nem erotikus környezetben úgy modhatnánk: amit érzékelsz, azzá válsz.

 

Különlegesen nagy érzékünk van arra, hogy azzá legyünk, amit látunk. Ezért van, hogy mindig a képzeletünk vezetett minket a jövobe; álmodunk, és azután megvalósítjuk álmaink. Ha majom múltunk tényét az idegen tudattal való kapcsolattal hozzuk összefüggésbe, rájövünk, hogy azzá a Másikká válunk, kit megláttunk. Pontosan ez történik mostanában. A különös utalások, melyek a Másikkal való mélyülo viszonyról árulkodnak, azt sejtetik számomra, hogy valószínuleg szerelmesek vagyunk, csak éppen igen lassan ébredünk rá, mivel eddig sosem voltunk igazán szerelmesek. Tehát egy ilyen gondolatnak a puszta megfogalmazása, hogy valaki elmeséli a másiknak, megvitatja vele, valójában egyenlo a gondolat életre hívásával - a feltételezés ténnyé lesz. Mivel egyetlen tény sem más, mint elég sok ember közös feltételezése, a fenti archetípus jövoje itt billeg elottünk.

 

Létezik egyfajta feszültség a repülo csészealjal kapcsolatban az erotikától függetlenül is, hiszen a repülo csészealj hatalmas kihívást jelent a tudománynak, talán a legvégso kihívást. Annyira zavarba ejto lehet ez a tudomány számára, mint annak idején Krisztus feltámadása lehetett a görög empiricizmus és a római imperializmus szemében. A repülo csészealj lényegében kulturális váltás hírnöke. A technikai szinten legkiérleltebb magyarázat-redszereinket szorítja háttérbe, de a hús-vér idegen szintjén sokkal alapvetobb kihívást jelent, hiszen az erotika teljes világát újraértelmezi.

 

Rengetegen szednek LSD-t, mégis lehetetlen a pontos számot meghatározni, mivel senki sem beszél róla. Viszont az elmúlt tizenöt évben a szexológusok kapkodhatták a fejüket, mivel az emberek nagyon, nagyon szeretik bizarr szexuális ügyeiket megtanácskozni, szívüket kiönteni a mikrofonosoknak. îgy aztán eleget tudunk az emberi szexualitásról. úgy gondolom, tabuink változnak. Változnak, úgyhogy szexualitásunkban egyre színesebbek leszünk, egyre nyitottabbak egymás felé és egónkat egyre kevésbé azonosítjuk a szexualitással, ugyanakkor zárkozottá, titkolódzóvá és vallásossá válunk lelki tapasztalatainkkal és különösképp pszichedélikus élményeinkkel kapcsolatban. Sokkal nyitottabbak vagyunk egymás felé szexuálisan, egyre többször elemezzük libidónk alakulását, csak közben a tabu arra a belso világra húzódott, melyben megbúvik a Másikkal alakuló kapcsolatra figyelo serdülokori érzékenységünk.

 

Ezek az attitudök a bontakozó emberi jövo elemei, annak az emberjövonek, mely exponenciálisan gyorsul, tehát nem egyszeruen a jelen lineáris kiterjesztése. Különleges tényezok hatnak rá: a pszichedélikus anyagok, a nagy szerkezetek urbeli felépítésének képessége, az idegen Logosz jelenléte a kollektív tudatban, a terjeszkedo cyberhálózat, a feminista politika; mindez az embert a képzeletben oldja fel. Ezidáig a kultúra mérnökei nem hangsúlyozták eléggé, hogy az ember jövojének képében benne foglaltatik az erotikus elem is.

 

úgy foglalhatnám össze, megjelent a hipertérre figyelo zeitgeist, korszellem. Azért nevezem a hipertér korszellemének (zeitgeist of hyperspace), mert az elektronikus kultúra újabb dimenzióval gazdagítja majd a képet, s ennek hatásai kiterjednek minden szintre. Jelenleg nemcsak a föld és az ur, hanem a múlt és jövo, a tudat és tudattalan információinak egyfajta hiperdimenzionális kollektivitásában élünk. Az emberi tudat kivetítése bármilyen formába, amit csak keres magának, nem más mint mindennek a technológiai beteljesülése. A felbukkanó urmuveltség, eleinte a technológia és kibernetika gyermekeként, szinte igényeli, hogy tudatosan bizonyos erotikus ideál szerint alakuljon. Fontos, hogy a Másik erotikus ideálja korán formát öltsön. Kiváló lehetoség beleszeretni a Másikba, összeházasodni, és a csillagok közé utazni, de csak lehetoség, nem evolúciós szükségszeruség.

 

Ha csak együttélünk a Másik ideáljával, és sohasem találjuk meg, soha sem egyesülünk a Másikkal, ugyanúgy fejlodhetünk, bármilyen út áll is elottünk. De ha kihasználjuk a lehetoséget, és komolyan vesszük az elmúlt tíz évezred tanulságát, és beteljesítjük az Archaikus Feltámadás ideáljainak modern programmját, megértve végre, hogy a huszadik század igazi célja a késo paleolitikus sámánizmus szellemének visszaalapítása és tökéletesítése, akkor e lehetoséget kihasználva, teljességben cselekedtünk, és hatalmas és egyedülálló történelmi kalanddal ajándékozzuk meg fajunk - nekem nem volna ellenemre.

 

K: Hallhatnénk egy kicsit többet a pszichedélikus tapasztalat szerepérol?

 

TM: Mihelyst nekilátunk, hogy leírjuk pszichedélikus tapasztalatunkat, az nyomban elérhetobbé válik, mivel ha összeadnánk legjobb metaforáinkat, és aztán mindenki használná ezeket a metaforákat, hogy egy mégjobb metafora képzodjön, akkor végül újrafegyvereznénk nyelvünket, és így már képessé válnánk arra, hogy kezeljük ezeket a jelenségeket. Ez így is lesz. Történelmi értelemben a pszichedélikus tapasztalat teljesen új terület a nyugati nyelvek számára. Érdekes volna elképzelni, hogy mire menne Milton, Chaucer vagy Shakespeare angolja a pszichedélikus tapasztalattal. William Blake bizonyság rá, hogy az angol félelmetes dolgokra képes, az Andrew Marvell-idézetek ugyanezt bizonyítják.

 

A pszichedélikus élmény és az irodalom kapcsolata egész külön terület; a jó irodalom pillanatokra már megközelítette. Flaubert Szent Antal megkísértésében jó magvasan benne van. Huysman Az ár ellen (Against the Grain) címu félelmetes regénye egy betegesen kiélesedett érzéku emberrol szól, ki már a lakását is képtelen elhagyni. Posztóval boríttatja be falait, s csak halvány fényeket tur meg. Redon muveit gyujti, akirol senki se hallott még. Teknosöket vásáról, és hátukba ékköveket foglaltat. Majd félhomályos szobájában hasist szív, s perzsaszonyegén cirkáló teknoceit figyeli. Irány haza, lássunk hozzá!

 

K: Arra lennék kíváncsi, hogy vajon szükséges-e a kémiai beavatkozás? Nekem igen ígéretesnek tunt álmaim vízióival dolgozni. Sok mindent látunk alvás közben.

 

TM: Igen, úgy gondolom, hogy az álmodás és a pszichedélikus hatás, s talán a halál utáni állapot, vagy a közösségi szinten a posztapokaliptikus állapot mind összefonódik. Az álmodás bizonyosan a természetes bejárat, mivel a mindennapi tapasztalat része. De ezek a helyek, úgymond, "állapottól függoen" le vannak zárva. Igen nehéz megorizni az információt. Szükséges, hogy segítsen valamilyen technika vagy természetes adottság. Nem fontos, hogy pszichedéliákat vagy jógát vagy álommanipulációt alkalmazunk, egyszeruen úgy fedezzük fel a tudatot, ahogy tudjuk. Láttam már olyan tanulmányokat, melyek kimutatták, hogy az alvás legmélyebb szakasza az emberi agyban csúcsidoszak az olyan endogén hallucinogének termelésében, mint a DMT és a béta-karbolinok. Mindazonáltal csak a leghihetetlenebb álmokban, melyeket értelemszeruen a legnehezebb emlékezetben tartani, lehetséges olyan területre jutni, mely hasonlít a DMT vagy pszilocibin extázishoz. A jóga azt állítja, hogy eljuttat efféle állapotokba, de hát nem mindenkinek olyan könnyu e megváltoztatott tudatállapotokba belépni. Nekem igen nehéz elmoccantani a tudat határát. Surun be vagyok ágyazva az itt és most valóságába. Számomra a növények hatásosabbnak bizonyultak bármi másnál. Láttam Indiát, s nem tudtam magam meggyozni, hogy nem csak valami pasziánszról van szó, mely bármennyivel is több lenne, mint a New Age pszichoterápia által felkínált állapotok.

 

Viszont Amazoniában és más helyeken, ahol használják és megértették a növényi hallucinogéneket, olyan valóságokba kalauzolnak, melyek megdöbbentoen mások, mint a hétköznapi valóság, elevenségüket nem lehet eléggé hangsúlyozni: valóságosabbak a valóságnál. Ez csak intuitív alapon érzékelheto, valami ontológiai prioritásuk van. Valóságosabb a valóságnál, ha egszer magadévá teszed, hagyod, hogy körülzizegje a tudatodat, egész életed fonala megtakeredik, és nyomban rájössz, hogy nem is te bámulsz a Másikra, a Másik bámul beléd. Hatalmas kihívás ez azoknak az intellektuális struktúráknak, melyek az elmúlt évezred alatt idáig juttattak minket. Kétségtelen, hogy szédületes trükköket ismerünk az atomok világában, de ezek a trükkök csak elhamvasztanak minket. A molekulák szerkezetének felsobb rendje, nem is beszélve az organellákról (egysejtu állatok álszervecskéi; a ford.): mindez számunkra intellektuális terra incognita; fogalmunk sincs, hogy muködnek, mi folyik itt. Mégis a valóság alapelemei ezeken a szinteken alapozódnak meg. Hogy hová akarok kilukadni? Arra, hogy megérthetjük ugyan az atom legfinomabb kémiáját, de mi haszna az egésznek az intellektuális elme számára. Bármilyen magyarázatot is adunk magunknak a világ muködésérol, nem tudjuk megmagyarázni, hogy hogyan ölt testet az a szándék, hogy, monduk nyitott kezünket ökölbe szorítjuk. Pillanatnyilag itt tart a tudomány: még erre sem képes magyarázatot kínálni. A tudósok ismerik, hogy az izmok hogyan húzódnak össze, de ez minden. A kezdoimpulzusról beszélek, mely eldönti: "összeszorítom a kezem". Errol éppen annyit tudnak - talán még kevesebbet -, mint a tizenkettedik századi nyugati vagy éppen a keleti filozófia.

 

Pedig errol a szintrol muködünk, a testi és tudati tapasztalás szintjérol. Mindegy, hogy a hellén Görögország közösségi vagy vallási rendjében élsz, és Déméternek áldozol, vagy a huszadik századi Amerikában, az esti hírösszefoglalóra várva, sosem hiheted, hogy megismered valóság igaz történetét. Ezek egyszeru történelmi kontextusok, melyeket csak valamiféle gnózis megtapasztalásával tehet meghaladni. Tudás, ami evidens módon igaz. A legtöbb embernek még az is nehezére esik, hogy egyáltalán felfigyeljen arra, amirol itt beszélek, mert szentül hiszik, hogy valami logikai összefüggés, vagy matematikai képletbe rendezhetoség segítségével gyozodhetünk meg egy idea, egy elképzelés hatásfokáról. Pontosan ez ilyen gondolkodás jutatott bennünket ebbe a szélsoségesen elidegenedett állapotba. És egyébként sem követeljük meg, hogy a világ muködését elbeszélo történetünk, melyet magunknak mesélünk, bizonyítsa, vagy megerosítse a közvetlen tapasztalatot. A pszichedélikus anyagok, mivel éppen a tudat-test-agy interaktusokra öszpontosítanak, teljesen újjáalakítják ezeket a kérdéseket. Mégpedig nem túl késon, mivel e társadalom kibernetikus és technikai képességei egyszeruen megkövetelik, hogy ezt teljesen tisztán lássuk, vagy pedig szépen túlhajókázunk a dolgok morális peremén, egyenest a szakadékba.

 

K: Mondanál egy kicsit többet a szexualitásra irányuló jóga technikák, és a pszichedélikus tapasztalat, vagy "befolyásoltság" kapcsolatáról, mint lehetséges eszközökrol? Ezek vajon hatásukban annak a csillagközi erotikának megközelítési eszközei, melyrol írtál?

 

TM: Hogyne. Mindenféle dolgok történnek egy szexuális kapcsolat során. A fiziológiai állapot egyfajta aktivizálás, közben feromonok termelodnek. A pszilocibinnel kapcsolatban figyeltem meg, hogy a "membránok" közti elhatároltság megszunik, különösen akkor, ha izzadtak vagyunk, úgyhogy két ember, akik elég nagy testfelületen érintkeznek, egy lénnyé lesznek. Annyira meg vagyok errol gyozodve, hogy javasolnám is Masters és Johnsonnak, vagy bárkinek, akinek engedélye van az efféle dolgokra, hogy ha komolyan igazolni akarják a telepátiát, akkor ellenorizzék csak a dolgot. Egyszeru kísérlet.

 

A taoista szexuális gyakorlatok nem gyozik hangsúlyozni a nemi szervekben és az izzadtságban keletkezo különleges anyagok fontosságát. Ezt a téma nem szerepel az indiai jógában, de az Amazóniai sámánizmusban ismét felbukkan. Itt széltében-hosszában értekeznek az izzadtság mágikus formáiról, olyan mágikus tárgyakról, melyeket testünkbol képezünk, vagy mások testébe olthatunk.

 

Ami a taoista alkémiát illeti, úgy tunik, létezett egy erotikus ellenorzo nyelv, olyannyira, hogy ami elso ránézésre szexuális gyakorlatleírásnak látszik, az nem más, mint növényi kombinációk receptje, mivel a szexuális jelentésu szavak egyúttal növények és gombák kódszavai voltak. A taoista elme számára a gomba és a noi szemérem közeli kapcsolatban állt, a kifejezések és a koncepció ugyanazok. Ez az úgynevezett ezoterikus iskolában, a kínai eroticizmuson belül, fo motívum volt, vagyis arról van szó, hogy ezek az iskolák látszatra ártatlan dolgokkal foglalkoztak, de bizonyos tárgyak és növények jelenléte egy bizonyos összetételben jelzi, hogy valamiféle erotikus kriptogramról van szó.

 

K: Nem lehet akkor, hogy ezek a Földön megtermo, természetes pszichedéliák a Másik szerelmi áldozatai, melyek, ha elfogadjuk oket, megnyitják az utat a Másik által kívánt kapcsolat felé?

 

TM: Én errol a csillagközi kapcsolatról és a pszilocibin gombáról beszélek. Említettem már, hogy a pszilocibin a metabolizmusba lépve gyorsan felölti a pszilocin formáját, egyszeruen 4 hidroxi-dimetiltriptamin. Ez az egyetlen 4-gyöku indol az élo természetben. Engedd egy kicsit ezt zizegni a fejedben. Az egyetlen ismert 4-gyöku indol a Földön! Történetesen ez a pszichedélikus anyag bukkan fel nyolcvan gombafajnál, a legtöbbjük az újvilágban él. A pszilocibinnek saját címere van, melyen az olvasható: "mesterséges vagyok, odakintrol jövök". Én azt mondom, hogy ez egy gén lehetett - egy mesterséges gén -, melyet talán egy urbol származó vírus hordott be mesterségesen a Földre, és hogy ez a gén szépen megbújt a gombák génsorában.

 

A botanika egyik megoldatlan rejtélye, hogy mit keresnek ilyen hihetetlen koncentráltságban a növényi hallucinogének az újvilágban - Észak és Dél Amerikában. Afrika, ahonnét, amint általában gondolják, az ember származik, s ahol formaadó kulturális fejlodésén átesett, valójában hallucinogénekben az összes kontinens között a legszegényebb. Az új Világ igen-igen gazdag, ezért, hogy a hallucinogén-típusú samanizmus ilyen magas fejlettségu. Szóval, igen; egyrészrol az a tény, hogy a pszilocibin összetevo kémiailag egyedülálló, másrészrol az a tény, hogy Logosz-szeru tapasztalatot indít el, arra ösztökél, hogy legalábbis játszak a lehetoséggel, hogy ez nem más, mint csillagközi kapcsolat, és hogy az idegen fogalma, ahogy eddig elképzeltük, amint messzirol eljön a hajóján és érintkezésbe lép velünk, kissé elavult már.

 

Ahogy elore gördül a történelem, nyelvi különbségtevésünk is annyira kifejlodik, hogy felismerjük a földönkívülieket, akik már álcázzák magukat a földi környezetben, egyikük-másikuk már évmilliók óta itt idozik. Más szavakkal: a világur nem valami áthatolhatatlan akadály az élet elott, léteznek lassú áramlatok. Létezik olyan genetikus agyag, mely idoben és térben iszonyú távolságból került át.

 

Operacionális értelemben így tekintek a gombára. Lehetne ugyan valami csupán az emberi közös tudat egy árnyalata vagy szintje, de mivel úgy mutatkozik be, mint a "Másik", úgy is kezelem, mint a Másikat. Egyszer, ahogy már mondtam, a kollégám, másszor zsidó keresztapám, megint máskor o az, akit Jung "soror mistica"-nak nevezett, vagy akit Dennis bátyám a Fájdalmas Szolgálólányként (Sore Mistress) emlegetett. Arról van szó, hogy meg kell változtassuk eloítéletinket, hogy egy ilyen elképzelés, hogy a gomba intelligens földönkívüli, ami kétségtelenül bizonyos szempontból képtelenség, a lehetségesbol az igen valószínu felé mozduljon. Egy ilyen felfogásváltás egyszeruen nyelvi átalakulás, a bizonyíték itt van, érintetlenül.

 

A bizonyíték barátságos minden nézoponttal, hiszen a bizonyíték annyira személytelen - a tudomány teljesen személytelen. Az az empirikus bizonyíték, hogy a gomba földönkívüli, vékonyka és közvetett. Viszont azoknak szubjektív tapasztalata, akik kapcsolatba léptek vele, elsöpro erovel erosíti ezt az elképzelést. Ott vagyunk, ahol az ideák versengenek. A nézopont evolúciója az idokön át. Ezért mondom, hogy nem kéne elszalasztani a lehetoséget, hogy kulturális szintu párbeszédet indítsunk ezzel a jelenséggel kapcsolatban magunk között is, és magával a dologgal. Egyedülálló lehetoség.

 

K: Megkérnélek, hogy találgass egy kicsit.

 

TM: Sosem találgatok.

 

K: Mégis, próbáld meg. Azt elfogadva, hogy képzeletünk hátán érünk a jövobe, és hogy a tények sok ember által osztott feltételezések, mennyi embernek kellene egyetértenie ehhez, és miféle rituálék vagy szertartások szükségesek, hogy mindenki gondolkodásában összekapcsolódjék, közösen látva e láthatatlan panoráma elemeit, addig a pontig, hogy már a nyelv is felszerelhetjük, az új víziókhoz alkalmazkodva, a paleolitikus sámán-ideálok tökéletesítésének lehetoségébol elonyt kovácsolva?

 

TM: Fogalmam sincs. Lehet, hogy van ilyen, hogy mondjuk egy kritikus öt százalék. A politikai forradalmak tíz százaléknál kezdodnek. A pszilocibin gomba szétáradt a társadalomban. Az elmúlt nyolc évben valamiféle második neolitikus forradalmon estünk át. Az elso neolit forradalom a mezogazdálkodás kitalálása volt, a második neolit forradalom az otthoni gombatermesztés feltalálása. Egyszerre húsz-harminc pszilocibintartalmú gomba, melyek korábban helyi erdei ritkaságnak számítottak, vagy a koprofil gombák - amelyek tehéntrágyán élnek, s melyek emiatt övezetekhez kötodtek, mint elérhetové váltak. A Stopharia Cubensis, mely természetben a legelterjedtebb, az emberi termesztést megelozoen ritka trópusi gomba volt. Most már Nome-tól a Tierra del Fuegó-ig széltében-hosszában megél minden padlás, pince vagy garázs körül. A Gomba ugyanazzal a stratégiával hódítja meg a társadalmat, ahogyan a micélium szétfut a petricsészében - egyszeruen minden irányba terjeszkedik. Bátyámmal írtunk is egy könyvet 1975-ben, címe Pszilocibin: A mágikus gomba termesztoi kalauza (Psylocibin: Magic Mushroom Grower`s Guide). Százezer példányban ment el. Aztán Bob Harris is beszállt a ringbe, o szintén írt egy termesztoi könyvet. Jonathan Ott is megírta a magáét, akárcsak Gary Menser és Stephen Pollock, spóratársaságok bújtak elo, elképzelni is nehéz, hány ember foglalkozhat ezzel.

 

Eléggé csökönyösen ragaszkodom a pszilocibinhez. Azt gondolom, hogy a "drog" szó nem megfelelo, és hogy a hallucinogén anyagoknak az a modellje, mely még az LSD tapasztalatból maradt ránk, szintén teljesen alkalmatlan, ami azt illeti, egyszeru történelmi véletlen, hogy az LSD lett a hallucinogén model az orvosok és kutatók számára. Ezt fedezték fel, elemezték eloször, a laborban, aztán millió és millió ember kapott belole. Igazából száz mikrogrammos mennyiségnél aktív, míg a pszilocibin már tizenöt milligramnál. Millió és milló ember volt képes befogadni az LSD-t. Nem hiszem, hogy a tömeges drogevés jó dolog, de azt gondolom, hogy szükséges, hogy legyen egy kisebbség, aki a többieket helyettesíti, egy sámáni professzionális osztály, ha tetszik, nekik az a dolguk, hogy ideákat hozzanak fel a mély, sötét vízbol, melyeket a többiek elé tárnak. Ezek az emberek saját kultúránk számára teljesítenek néhány olyan feladatot, melyet az írásbeliség elott a sámánok viseltek.

 

A növényi hallucinogéneket szeretem. Igazi szimbiózisról van szó itt. Az LSD laboratóriumi végtermék volt. A pszilocibin erdok-mezok gyermeke, mikor ezt hírdetjük, mikor terjesztjük, amikor betépünk tole, kölcsönös viszony jön létre, energia- és információátadás. Ez az igazi szimbiózis. Mindkét fél nyer valamit, senkinek sem kell feladni semmit. Épp elég növényt és állatot háziasítottunk már, ez nem nagy szám. Viszont itt nem a dióról vagy az almáról, mégcsak nem is a macskáról vagy a kutyáról van szó, ez lehet, hogy értelmesebb, mint mi vagyunk. úgyhogy ennek a kapcsolatnak a következményeit legalább emberi fogalmakba kell foglani, és ezért nem rossz az erotikus hasonlat.

 

K: Szerinted mi lenne az elso feladatunk, ha a pszichedélikus anyagok legálisak lennének, s mindez a "bevezetés a pszichedéliák élvezetébe" tantárgy lenne?

 

TM: Tolem kérded? Azt hiszem rávennélek, hogy ültess el egy-két magot, és egy kis történelmet olvasnék hozzá. Mikor elolvastad a történelmet, és magról növesztettél (nem is tudom, hajnalkamagok vagy gombaspórák legyenek azok), és amikor már felfogtál egy-két dolgot, és gondoztad a növényt, az alkaloida gyümölcstermés legteljesebb önkifejezodését engedted neki, akkor lépnéd át karriered küszöbét, s akkor elnapolhatnánk az órát.

 

A történelem értékelése nagyon fontos a jó pszichedélikus tapasztalatban. A pszilocibin történelmi filmeket vetít neked, történelmi lényeknek lát minket. Megvan benne ez a mindenek feletti szint, nem pusztán a pillanat töredékével foglalatoskodik. Az elmúlt millió év majom-jelenségével foglalkozik, így lát minket. Néhányat felfoghatunk az o szempontjai közül, ha igaz érzésekkel fordulunk az oseink felé, az minden megholt, s azok elodei felé. Milyen hosszú, különös utazás ez, ugye, az altamirai barlangrazoktól az urhajó bejáratáig. És most a küszöbön állunk, kéz a kézben ezzel a különös új társsal. A történelmi változás után a váratlan következik. A Másik problematikája, a Másik iránti szükség, a Másik jelenléte, a Másik természete - e kérdések kormányozzák majd az emberi tudás új rendjét.

 

K: Nem zárod ki teljesen annak lehetoségét, hogy a Másik iránti vágy egyszeruen a mögöttes Én iránti vágy, hogy a Másik valójában egy feltáratlan Én.

 

TM: Nem, szó sincs róla. Sot, mint már mondtam az elején, most alakulnak ki ennek az archetípusnak a tulajdonságai az univerzum idegen intelligenciáival kapcsolatos tudományos ismeretének fényében. Saját szükségünk eme kapcsolatra összekapcsolódik a tudománnyal, mely saját áldásaival formát ad, hogy kifejezhessük ezt a szükséget, ami nem más mint az idegen szerelem potenciális jelenségének létrehozása. Nem igazán tudjuk, mi is az Én, a buddhizmus szerint a bodhi-tudatban minden benne van, ez azt jelenti, hogy lehetnek földönkívüliek, és ha igaz, hogy minden bodhi-tudat, akkor ok úgyszintén annak bizonyos aspektusai. Ez a szó, Én (Self), legalább akkora rejtély, mint a Másik. Polaritás van e két titok között, és ezen kívül a mítosz vékonyka kis fonala, ezen lógsz, hogy ne törjön ki a frász. A tudomány, a vallás és a sámánizmus mítoszai mind polaritást jelentenek az Én és a Másik rejtélye között - és ne feledd, hogy a rejtély nem összekeverendo egy megoldatlan problémával; a rejtély természeténél fogva rejtélyes, tehát nem esik össze megoldássá. Ezt nem szoktuk meg. Azt hisszük, hogy ha felbukkan egy rejtély, akkor valami szakérto majd megoldja, és bemutat egy beszámolót. Ez a megközelités csak a triviálissal válik be. És ami igazán fontos - szívünk, lelkünk, reményeink -, az teljes rejtély számunkra. Szóval, hogyan jelenhetnek meg másképp a Másik elott, ha az valóban Másik.

 

Muszáj, hogy egy kis titokérzékre tegyünk szert. A titok nem a Másikban, hanem bennünk van. Ismétlem, mindez összefügg azzal, hogy azzá leszünk, amit felfogunk. A történelem természete hirtelen megváltozik a posztkvantum fizikában, a posztmodern szakaszban; ezt nem vártuk volna. A tizenkilencedik század, a huszadik eleje - nem jöttek rá, hogy mi felé mutatnak, bár néhányan, a patafizikusok, a szürrealisták, látták, mi következik. De hát most itt vagyunk.

 

K: Amikor korábban azt említetted, hogy a gomba valószínuleg a messzeségbol érkezett, eszembe jutott a pán-spermium elmélet, hogy az élet maga is egy küldemény, hogy mindannyiunkat együtt küldtek ide.

 

TM: Igen, említenem kellett volna ezt az elméletet, mert ez a legerosebb alátámasztása annak, amit mondok. A pán-spermium elméletet Cyril Ponnamperuma alkotta meg, aki James Watsonnal és Francis Crick-kel együtt a DNS felfedezoi voltak. Ponnamperuma és Crick az enyémnél sokkal radikálisabb elmélettel rukkoltak elo, már amennyire a biológia szóba kerül. Azt állítják, hogy prebiotikus molekulák a messzi urben keletkeznek a legnagyobb számban, nem pedig a bolygók felszínén. Azaz, a bolygók csak egy késobbi szakaszban fontosak, a komplex polimerek és a prebiotikus összetevok kialakulása során. Ismered biztos a régi jó közmondást, hogy mindannyian csillagokból vagyunk, hogy tested atomjai valaha csillagmagokban fottek vagy olyan bolygók darabjai voltak, akik a csillag körül keringtek, mielott felrobbantak volna.

 

Én azt mondom, hogy nem minden, a galaxisban kerengo anyag ment át a csillagmagokban égo nukleáris tuzhöz fogható eroszakon. Mikor a csillagokból nova lesz, bolygóik darabokra hullanak, és ha biotikus anyag fejlodött ki e bolygókon, akkor az belekerül a kerengo anyag általános kozmikus levesébe. Ez már jobban hasonlít ahhoz, amire a spóra-stratégia épült eredetileg. A spóra olyan kemény környezetben alakulhatott ki, amit a mag nem bírna el. A gombaspórák a világurre leheto legjobban hasonlító környezetben képesek legtökéletesebben a túlélésre. Az ideális a teljes vákum és mínusz hatvan fok, akkor aztán tulajdonképpen örökké kitartanak. A dolog logikája igen alapos. Az az elképzelés sokkal rázósabb, hogy a gomba intelligens életforma. Ez az én saját mániám és területem. Ezt sokan értékelik.

 

Nagyon érdekes, Cyril Ponnamperuma A földönkívüli kommunikáció a tudomány szemszögébol c. könyvében, (Scientific Perspectives on Extraterrestial Communication), van egy cikk, az asztrofizikus R. N. Bracewell tollából az intelligens életet kutatók logikájáról. Oda lukad ki, hogy bármilyen formája légy is az életnek, legyen bármilyen technológiád, ha komolyan kutatni kívánod az urt, fizikailag küldeni mintákat egyik csillagról a másikra, akkor csak egyetlen stratégiában bízhatsz, a von Neumann-féle gépben, azaz olyan gépben, mely képes reprodukálni önmagát. Egy os csillagról négy ilyen gép indul négy külön irányba, egy bizonyos távolságra az oscsillagtól, minden gép fiadzik, s így nyolc gép lesz, kétszer annyi távolságra újra szaporodnak, az tizenhat gép, és így tovább. A lényeg az, hogy csak egy ilyen szaporodási folyamat által játszhatunk meg minden tippet. Aztán már nincs más dolgod, csak feladsz egy kapcsolatkezdo üzenetet, hogy "Kimeríto intelligencia-keresésben vagyunk itt a galaxisban, kérjük hívja a következo tarifamentes számot, és kezdjük a kapcsolatot." Csak így remélheted, hogy kontaktusba lépsz a galaxis összes lakójával. Nos, ez a forgatókönyv megmutatja, hogy nagyon fontossá válhat, hogy megértsük, mit üzen a gomba.

 

A mandaeusok, akik a Közép-Kelet furcsa Gnosztikus vallási kultuszát uzik, mely jó hosszú idot túlélt, úgy hiszik, hogy az idok végezetén eljön, amit ok Titkos Ádámnak hívnak. A Titkos Ádám egy messiásszeru figura, viszont épít egy gépet, mely azután minden lelket visszavisz rejtett forrásához a Mindenki-Apjába, ki a kozmikus végzeten kívül van. Ez nagyon érdekes. Hogy egy messiás épít egy gépet. Elképzelheto, hogy ha létezik egyáltalán földönkívüli üzenet a környezetünkben, az arra buzdít, hogy építsünk valami eszközt, hogy a kommunikációnak egy kevésbé rozoga változata is létrejöhessen. Bracewell errol beszél; szerinte mindez benne van a helyzet logikájában.

 

Szép kis ága lenne a logikának - a földönkívüli kontaktus protokollja. Mit is mondhatnánk egy ilyen kontaktusról, melyhez bármilyen életforma és intelligencia ellenére is, át kell hajózni ezeket a kreódokat (creodes). Lehet, hogy ez egy fejletlen terület ezen a ponton, de biztosan meg lehet csinálni. Olyan, mint az alternatív fizika. Szükségünk van alternatív szociális kontaktus, vagy szociális kontaktuskeresés elméletekre arra az alkalomra, ha találkoznánk egy földölkívülivel. Termékeny talaj ez a science fiction irodalomban, a kapcsolat logikája, hogyan viheto véghez, hogy közben ne veszítsünk sokat, és mégis legyen értelme. Póker ez, de a tét nagy. Túlélésrol, életképességrol, fajok, ha nem egész bolygók evolúciós sorsáról társalgunk.

 

K: Azt szeretném kérdezni, hogy van-e különbség abban, ahogy te bánsz az életeddel, és ahogy egy sámán tenné? Mikor utoljára hallottalak, azt mondtad, nem tartod magad sámánnak.

 

TM: A sámánok legfontosabb jellemzoje, hogy gyógyítanak. Ha én gyógyítok is, eléggé szokatlanul. îgy teszek különbséget, mivel én tisztelem ezt, és a kérdés sokszor elsikkad. Az embereknek pszichedélikus növények, a mágia és mágikus mutatványok járnak a fekükben, de elfelejtik a gyógyítást. Carlos Castaneda muveiben, nem hiszem, hogy vagy ezerkétszáz oldalon át bárki is meggyógyítaná a másikat, pedig klasszikusan és statisztikailag is a sámánok gyógyítók. úgy hiszem léteznek valamiféle "átélt sámáni ideálok", én ezeket élem - megpróbálom kifürkészni a valóságot sámáni lelkülettel és sámáni eszközökkel. Viszont a sámánizmusban a gyógyítás sine qua non.

 

K: Legmélyebb belátásod szerint mi az ur pszichedélikus szemszögbol, mi a különbség a belso, tudati tér és a külso, fizikai tér között, és mi lenne ennek a különbségnek a értéke? Pusztán a tudat és az általában vett tér viszonya?

 

TM: A világot a tudat építi fel az érzékelés bemenetén keresztül. Az érzékelést az érzékszervek csatornázzák, úgyhogy legalább három vagy négy eltéro input fut be, vagyis hogy, általában úgy gondolják, ezek egymástól eltéroek. A test viszont a tudat és a világ érintkezése, és a nyelv, úgy tunik olyan áteresztés, mely a tudatból jön a világ felé, és a világból a tudat felé. Ami a teret illeti, létezik egy különös dolog a biológiában: az élet legkorábbi váltazatai nem érzékelték a világot egyáltalában. Ha táplálék került az útjukba, bekapták. Aztán késobb, a szempöttyök kifejlodésével és a pigmentérzékeny vegyületek koncentrálódásával bizonyos sejtekben, kialakult a fény és sötétség közti különbségtétel. Még késobb már mozgó állatok vannak, kialakul az összetett szem, és így tovább. Ha megfigyeled, a biológia nem más, mint a dimenziókért folytatott hadjárat, és ha úgy nézed a kultúrát, mint a biológiai evolúció folytatását, az is egy dimenzió meghódítása. Az ido-dimenzió meghódításában az ábécé és a kódoló rendszerek, az orális hagyomány feltalálásával a tapasztalatot már kódolhatóvá teszik. Most úgy tunik, olyan helyre értünk, ahol az idot és teret kell kódolnunk, de a mozgáson keresztül megvalósuló tér meghódításának evolúciója már a világ teljes feltérképezéséért kiált. A kultúra egyfajta hiperdimenzionális lénnyé alakul, mely beteljesíti az élet biológiai programját. Bármi legyen is, egy sor dimenzión keresztül transzformálódik, egyik dimenzióból a másikba pöccinti magát. Rá fogsz jönni, hogy az emberi kultúra pillanatnyilag túlságosan két-dimenziós, vagyis nagyon lapos. Milyen magas a legmagasabb építmény, ezer láb? A legtöbb épület nem több, mint húsz láb; de most olyan ur kolóniákban gondolkdunk, melyekben az épület magassága értelmetlen, mert a világ az maga az építmény, és az épület ötven vagy száz mérföld hosszú.

 

Gyakorlatilag mindent rögzíthetünk egy eseménnyel kapcsolatban, s késobb elohívhatjuk. Mikor létrejön ezek szintézise, belso dimenzió felé mutat, mely felsobb vagy alsóbb dimenziónak egyaránt gondolható. A téren és idon túli dimenzió az emberi képzelet, másképp, ami megeloz minden dimenziót. Bizonyos szempontból pontszeru tulajdonságai vannak, ezért beszélünk annyit a hologramról, mivel az új tudat pontszeru tulajdonságait hordozza. Egyidejusége és egyszerre mindenütt jelenléte elképesztette a kommnetátort.

 

K: A külso és belso tér megkülönböztetésének megszunésérol beszélsz, kifejtenéd ezt bovebben?

 

TM: A belso és külso tér megkülönböztetése az Én és a test viszonyában gyökeredzik. Azt gondolom, hogy amint az Én kimozdul az elektronikus tudat végtelenjébe, és, ahogy megbeszéltük, a Másik elektronikus dimenziójába, ahogy jeleztem, a test és az Én azonosítása másodlagossá válik, ahogy az elmúlt ötszáz évben a király és az Én önmeghatározása másodlagos lett. Már nincs is királyunk, meg vagyunk nélküle. Elképzelheto, hogy meg lennénk test nélkül is. Ezek csak olyan utak, melyeken át a lojalitás a kulturális együvétartozás formáját ölti, ezt a helyi nyelvek hitelesítik.

 

K: úgy tunik, arról beszélsz, hogy az emberiség az új Korszak, a New Age küszöbén áll, és hogy az idegenekkel való kapcsolat talán segít az átlépésben.

 

TM: Kertelés nélkül úgy gondolom, hogy létezik egy folyamat, mely régóta halad, s mely kezdete óta gyorsul. Ez az a folyamat, amely megformázta a bolygónk, ez hívta elo az életet az óceánból, a magasabb rendu állatokat az alacsonyrendu állatokból, az embert a foemlosbol, a történelmet a törzsi, szakrális, idotlen létezésbol. Minden, ami túl van nyelvi rendszerünkön, valami transzcendentális transzformatív összefolyás felé vezet. Ez a lét köldöke, itt kapcsolódik minden, és éppen ezért, igen nehéz leírni. Azt gondolom, hogy a tudomány, a vallás és a történelem mind olyan minták, melyeket egy bizonyos objektum hiperdimenzionális jelenléte vonz maga felé a kötött dimenziókon keresztül, ez ott várakozik, ahol véget ér a történelem, ide tartunk, ide vonzanak minket. Azt gondolom, hogy az ember körül minden titokzatos, és hogy ami most történik velünk, az is titokzatos. A neokortex robbanásszeru kifejlodése, teljesen kilóg az evolúció eddig elképzelt rendjébol, mely más fajok és a foemlosök körében igaz.

 

Divat volt az elmúlt ötven évben sivár monotóniának képzelni a dolgot, mégis az összes valamire való hivatalos világnézetté kiáltott ideológia buzgón hangsúlyozta, hogy az utolsó öt százalékig mindent tud. A legkiválóbb férfiak dolgoztak ezeken. Én azt gondolom, hogy gyakorlatilag semmit sem tudunk. Bár nem sok értelemben vagyok vallásos, de úgy gondolom, hogy a világ átalakulásáról szóló vallásos gondolkodás helyesebb úton jár, mint az a gondolat, hogy a fizikai törvények vagy a biológiai törvények mindig ugyanazok lesznek, és mi mind egyszeruen csak belemegyünk a játékba, minden egyre rosszabb és rosszabb vagy jobb és jobb lesz, de egy biztos, nincsenek meglepetések. Meg vagyok gyozodve, hogy nem látjuk, mi folyik.

 

Az egyik ok, amiért a gombák és a földönkívüliek mellett érvelek, az az, hogy az emberek lássák, hogyan lehet másképp gondolkodni. Ha lehetséges ennyire másképp látni a dolgokat, akkor vajon hányféle másképpen lehet? Csak próbáld meggyozni az embereket, hogy ne az elnök felvilágosítására várjanak. Ne várjuk, hogy a történelem, a történelmi események folyama majd magától feltárja önmagát. Komolyan kell vennünk, hogy az univerzum megértése a mi felelosségünk, mivel a világ megértésének egyetlen változata, mely hasznos lehet a számunkra, az éppen saját megértésünk. Semmit sem visz elore, ha tudjuk, hogy valami kompjuterben léteznek olyan egyenletek, melyek tökéletesen modellezik vagy éppen tökéletesen nem modellezik, ami történik. Mindannyian hajlottunk rá, hogy saját magunkat hivatalos ideológiáknak adjuk oda, mondván, hogy "hát, én lehet, hogy nem értem, de valaki biztos érti". Az az igazság, hogy csak a saját megértésed válik a hasznodra. Mivel az Te vagy, akivel együtt fogsz élni, és az szintén Te vagy, akivel együtt fogsz meghalni. Ahogy a dal mondja, az utolsó táncot magad járod.