A Magic Mushroom Growers Guide magyar adaptációja

 

Az eredeti kézikönyv azért jött létre, hogy a varázsgomba termesztését mindenki számára, viszonylag olcsón lehetõvé tegye. A könyv módszereinek nagy részét a Psylocybe Fanaticus amerikai társaság fejlesztette ki, amelyek lehetõvé teszik, hogy laboratórium nélkül, bárhol beszerezhetõ kellékekkel a termesztés olcsón és hatékonyan megvalósítható legyen. A kézikönyvet szabadon lehet terjeszteni, kizárólag nonprofit célzattal. A magyar változat a fordításon kívül megpróbálja a kellékek magyar beszerezhetõségét, elõfordulási helyét és egyéb helyi jellegzetességeket is figyelembe venni.

A Psylocibe cubensis illegális pszichotróp növény, ezért a kézikönyv kizárólag infomációterjesztés céljából íródott és senkit sem kíván törvényszegésre biztatni. A hatályos magyar törvények szerint a pszilocibin hallucinogén kábítószer, fogyasztása, termesztése és kereskedelme büntetendõ. A törvényben leírt jogi következmények jelentõs mennyiségre vonatkoznak, ami a gomba esetében bizonytalan, mivel a jelentõs mennyiséget általában a halálos adag tízszeresében állapítják meg, ilyen azonban a pszilocibinnél nem igazán van, mivel nem lehet túladagolni. A spórák birtoklása nem büntetendõ, mivel azokban még nem találhat meg a pszilocibin és pszilocin hatóanyag.

 

Tartalom

Áttekintés
Táptalaj elkészítése
Terrárium
A növekedési ciklus
Szárítás és tartósítás
Dózis és fogyasztás
Oldat készítése spóralenyomatból

Magyarországra vonatkozó megjegyzések

 

Áttekintés

Hogy gombát termesszünk, egy alkalmas talajt kell beoltani, amin majd a gombatelep kialakul. Ez a lépés steril körülményeket igényel mert a talajkeverék nem tartalmaz védõszereket, így azt megfertõzhetik baktériumok vagy egyéb kórokozók. Az elsõ fázis a befõttesüvegekben fog lejátszódni, amelyeket a konyhában lehet elhelyezni. Az üvegekben lévõ táptalaj alkotóelemei a barnarizsliszt és a vermikulit, amelyek mindegyike kapható. A táptalajt elõ kell készíteni, majd az üvegekben elhelyezni és sterilizálni. Miután az üvegek kihûltek, be lehet õket oltani a spóra fecskendõvel. Ez a fázis kevesebb, mint 25 dollárból kijön és a ciklus végén kb. 28,35 grammnyi szárított gomba fog teremni.

A beoltás után várni kell addig, amíg a gombatelep teljesen kialakul. Mikor a gombatelep kialakult a sterilitás már nem lesz nagy gond, mert a telep már elég erõs a fertõzések elleni védekezéshez. A telep teljes kialakulása 2-3 hét alatt megy végbe. Ezután a táptalajgombócokat a terráriumba kell tenni, ahol már megfelelõ nedvesség áll rendelkezésre a gomba növekedéséhez. Amíg a telep ki nem alakult, nagy fáradozást nem igényel a folyamat.

A terráriumnak biztosítania kell a 90 %-os páratartalmat és a gomba által elõállított széndioxid eltávolítását. A terráriumba való átköltöztetés után kb. egy héttel a táptalajgombócokon elkezdenek nõni a gombák. Pár hét elteltével a kisgazdának már lesz egy pár fogyasztható termése is. A gombócok addig termelnek gombát, amíg a talaj tápanyagai kimerülnek vagy a nedvességtartalom lecsökken. Attól függõen, hogy a kisgazda milyen terráriumot készített, több-kevesebb figyelmet igényel ez a fázis. Ha a késõbb ismertetett teljesen automatizált terráriumot választottad, csak pár napig kell figyelned. Többnyire ez a gombák leszedését és a víz pótlását jelenti csak a párologtatóban.

Nagyon valószínû, hogy a termelési fázis beindulásakor a gombák gyorsabban fognak teremni, mint ahogy azt a kisgazda felzabálhatná. A gombák elég egyszerûen száríthatók és így megõrizhetõk több hónapig. A helyzet az, hogy legtöbben a szárított gombát részesítik elõnyben a frissel szemben. Enyhén szólva nem olyan jóízûek, mint az élelmiszerboltban kapható gombák. (elég szar ízûek)

Idõnként egy steril spóralenyomatot kell készíteni, ha a kisgazda a termelési folyamatot folytatni akarja. Ebbõl a lenyomatból készíthetõ a spóra fecskendõk tartalma, amivel ugye az új telepeket lehet beoltani. Ez egy kis fáradságot és nagy figyelmet igényel, mert csak a teljesen steril eljárások sikeresek. Természetesen ez egyszerûen megkerülhetõ új spórafecskendõk rendelésével. Egy 10 ml fecskendõnyi spórával egy tucat befõttesüvegnyi telep készíthetõ. A kisgazda eldöntheti, hogy melyik módszert választja a folyamatos termeléshez.

 

Spórák beszerzése

Spórákat vagy a Psylocibe Fanaticus amerikai vagy a Smart Botanics holland cégtõl lehet beszerezni. Magyarországon az utóbbi célszerûbb, mivel a postaköltség és a továbbítási idõ kevesebb, mint a tengerentúli cégeknél. Itt a spórákon kívül szinte minden technikai segédeszköz megrendelhetõ.

Smart Botanics
Conscious Dreams
Psylocybe Fanaticus

 

A táptalaj elkészítése

A gombák tápanyagokból álló talajon növekednek. Ahogy a házinövények egy cserép földben élnek, a gombák táptalajból álló gombócokon növekednek. A nagy különbség, hogy a gomba talajának teljesen fertõzés és baktériummentesnek kell lennie a sikeres termesztéshez. Bármilyen szennyezõdés a talajon a termesztés sikertelenségéhez vezethet.

A táptalaj elkészítéséhez szükséges anyagok:

ˇ        Kb. háromdecis befõttesüvegek Lásd még: Befõttesüvegek helyett...

ˇ        Vermikulit

ˇ        Barnarizsliszt (rizst lehetõleg bioboltból vegyél)

ˇ        Egy nagyobb fazék fedõvel

ˇ        Mérõedények

ˇ        Keverõtál

ˇ        Kalapács és egy kis szög

ˇ        Spóra-fecskendõ

A befõttesüvegeknek nem szabad, hogy keskenyedõ szájuk legyen, azaz a nyílásuk legyen akkora vagy nagyobb, mint az üveg teste. Ez azért fontos, hogy a táptalajgombócokat, amin a kifejlõdött telepek vannak, épségben ki lehessen venni az üvegbõl. Így a gombócokat majd egyszerûen ki lehet csúsztatni, ha eljön az ideje.

Mielõtt a munkát elkezded, olvasd el a magyarországi lehetõségeket.

 

1. lépés

Elõ kell készíteni az üvegek tetejét, hogy a fecskendõvel majd be lehessen oltani a talajt. Ez a rendszer azért mûködik jól a szokásos nem-steril konyhákban, mert így a kisgazda nem teszi ki a fertõzés veszélyének a sterilizált talajt. Fogj egy kis szöget és egy kalapácsot és üss négy lyukat az üveg fedõjébe, ahogyan az ábra mutatja:

 

2. lépés

El kell dönteni, hogy hány üvegnyi gombakultúrát akarsz kialakítani. Egy átlagos terrárium kb. 6 táptalajgombócot tud tárolni, de számolni kell azzal is, hogy pár telep elpusztulhat szennyezõdés miatt és azzal, hogy egyes üvegekben hamarabb megtörténik a telep kialakulása, mint a többiben. Nem valószínû, hogy minden üvegben egyszerre lesz készen a telep az átültetésre. A rizsliszt és a vermiluit elég olcsók ahhoz, hogy több üveggel csinálj, mint amennyi szükséges.

Minden üveghez a következõ keveréket kell elõállítani: Kell keverni 2/3 csésze vermikulitot és 1/4 csésze barnarizslisztet. Ha ezeket jól összekeverted, 1/4 csésze vizet kell hozzáadni. Ha egypintes (0,568l) üveget használsz, duplázd meg a mennyiségeket. Jól össze kell keverni és készen van a talaj, amin majd a gombatelep kifejlõdik.

 

3. lépés

A következõ lépés az üvegek feltöltése a táptalajjal. [1]Finoman töltsük fel az üvegeket, úgy, hogy minél lazább és levegõdúsabb legyen a talaj, így gyorsabban fog növekedni a telep. Mellesleg minél gyorsabban növekszik a telep, annál kisebb esélye van egy versenytársnak, hogy tápanyagot vegyen el, netán az egész táptalajt felhasználja a telep elõl. Tölts fel minden üveget a tetejétõl 1,27 cm-ig. Ha kifogyott a talaj, vagy keverj még egy üvegynit vagy egy feltöltött üveget áldozz fel és oszdd el a többi között. A szint betartása fontos, mert csak így tudod a spórákat beoltani a talajba. (Különben nem ér bele a tû.)

 

4. lépés

Azt a bizonyos üresen maradt 1,27 cm-i réteget alaposan meg kell tisztítani. Az üvegen nem maradhat talaj a tömörített gombócon felül. Elõször törölgesd ki a talaj nagy részét az ujjaddal, majd körkörös mozdulatokkal ismételd meg ezt egy nedvesített papírtörölközõvel is. Az üvegnek teljesen szennezõdésmentesnek kell lennie. Ez azért fontos, mert a baktériumok és egyéb kórokozók ezeket a fennmaradt talajdarabkákat használhatják a megtelepedéshez és innen megfertõzhetik a gombócokat is.

 

5. lépés

Most pedig a fennmaradt, megtisztított 1,27 cm-i részt töltsd fel vermikulittal. Ez a rész sima, száraz vermikulit legyen. Semmi más. Töltsd fel teljesen az üveg nyílásáig. Ez a szint fogja megvédeni a táptalajt a lebegõ szennyezõdésektõl. Ez a szint késõbb lesz sterilizálva a talajjal együtt, a baktériumok és egyéb kórokozók általában nem képesek ezt áttörni és így megfertõzni a talajt. Ugyanakkor lehetõvé teszi, hogy a gázok kicserélõdjenek a talajban. A telepnek szüksége van oxigénre, az egyéb gázokat pedig a vermikulit megszûri.

 

6. lépés

Most, tedd a fedõket a helyükre. Általában a fedõknek van egy gumi tömítése, amely az üveggel érintkezik. Hagyományosan ezt a tömítést nem teszik az üveghez, hanem a fedõ felsõ részére teszik, mert azt hiszik, hogy egyébként túl feszes lenne a tömítés. Ez nem probléma, tedd a tömítést felülre, ha követed a hagyományokat. Csavard rá a fedõt szorosan. Figyelj, hogy a négy lyuk meglegyen a fedõn, különben problémák lesznek az üvegek felmelegítésekor.

 

7. lépés

Ezután végy egy darab alufóliát és tedd az üvegek tetejére, és a szélüket hajtsd rá az üveg oldalára. Magyarul a tetejét borítsd be alufóliával. Ez arra lesz jó, hogy nem engedi a vízcseppeket befolyni a lyukakon, melyek sterilizáláskor képzõdnek. Ha úgy szúrtad ki a lyukakat, hogy éles sarkok állnak ki belõle, vigyázz, hogy ki ne lyukasszák a fóliát. Ha akarsz, tehetsz még egy második vagy harmadik réteg fóliát is a fedõre, hogy biztos legyél a dologban.

 

8. lépés

Most pedig sterilizálni kell az üvegeket. Tedd az üvegeket egy nagy fazékba. A fazékba önts annyi vizet, hogy az üvegek feléig érjen. Forrald vel a vizet, és tedd rá a fazékra a fedõt. A forrástól számítva 1 óra szükséges a sterilizáláshoz. A víz ne bugyborékoljon és ne fröcsögjön mindenfelé. Az üvegeknek ne úszkáljanak a fazékban. A talajnak már megfelelõ víztartalma van, tehát ne önts vizet az üvegekbe. Az üvegek ne is álljanak teljesen a fazék alján, mert úgy túl sok hõ menne az üvegekhez, ami a nedvesség csökkenését eredményezné a talajban. Esetleg tehetsz egy mosóruhát a fazékba és ráállíthatod az üvegeket, hogy megelõzd az üvegek túlzott felmelegedését.

 

9. lépés

Hagyd lassan kihûlni az üvegeket. Hagyd õket lefedve abban a fazékban, amiben a sterilizálást végezted. Hagyd teljesen kihûlni. Az üvegeknek szobahõmérsékletûeknek kell lenniük a sikeres beoltáshoz. A spórák elpusztulnak, ha a talaj túl meleg. Ez pár óráig is eltarthat, míg eléggé kihûlnek. Mindenféle zörejet hallhatsz az üvegekbõl, miközben hûlnek. Ez a normális.

 

10. lépés

Most jön a legjobb rész, a beoltás. Feltételezve, hogy van már egy steril fecskendõd teli spórával, most elkezdheted a beoltást, a termelés elsõ fázisát. (Ha spóralenyomatod van és nem oldatot, akkor olvasd el a Oldat készítése spóralenyomatból részt.) Természetesen a tûnek is sterilnek kell lennie. Ha az ujjad vagy bármi hozzáért a tûhöz, akkor az már nem steril. Ha nem vagy biztos benne, hogy a tû steril, egy öngyújtóval melegítsd fel izzásig, majd hagyd hûlni egy pár percig és spriccelj ki egy kicsit az oldatból.

Jól rázd össze a fecskendõ spórát és bizonyosodj meg róla, hogy megfelelõen el van keveredve. Ezt úgy csinálhatod a legkönnyebben, hogy egy kis levegõt is felszívsz a fecskendõvel.

Távolítsd el a fóliát az üvegekrõl és a tût tedd bele az elsõ lyukba, méghozzá egy kicsit ferdén, hogy a tû az üveghez érjen. Mindezt úgy, hogy a tû teljesen legyen benne az üvegben. Egyszerûbb megcsinálni, mint elmagyarázni, nézd az ábrát. Minden lyuknál 1/4 ml. spóraoldatot fecskendezz be. A négy lyukra tehát összesen 1 ml jut.

A 10 köbcentis fecskendõ elég egy tucat üvegre, ha egy kicsit spórolsz és nem egészen egy köbcentit használsz fel egy üveghez.

 

11. lépés

Ez egy könnyû rész. Tedd az üvegeket egy sötét helyre és várj. A telep kicsi bolyhos foltokként fog megjelenni a beoltott helyeken.

Ahogy az idõ megy, a gombatelep terjeszkedik az üvegen. A végén az üveg egész felületét ellepi a gombatelep. Általában az üveg alja a legutoljára betelepített terület.

Furcsa színek megjelenése az üvegen szennyezõdést jelent és az üveget ki kell dobni. Ne adj semmiféle esélyt. Ha úgy gondolod, hogy az üveg megfertõzõdött, dobd ki! Pár kórokozó és baktérum olyan toxinokat termelhet, amelyek kinyírhatnak. Csak azért, mert a gomba növekszik a fertõzés ellenére, nem jelenti azt, hogy te biztonságban vagy. A gomba fonalhálózata messzirõl is szállíthat tápanyagokat és nedvességet és könnyen felvehet valamilyen toxint is, amit elszállít a gombához. Az a tény, hogy te ezt az útmutatót használod, az azt jelenti, hogy nem vagy képzett gombaszakértõ. Nem tudod, mely kórokozók és baktériumok halálosak. Ne adj semmiféle esélyt.

Egyetlen kivétel a fentiek alól, amikor a gombatelep színe fehérrõl halványsárgára változik. Ez akkor fordulhat elõ, ha az üveg felületén lévõ vízcseppek hozzáérnek a telephez. Egyébként elég szokatlan azoknak a területeknek a megfertõzõdése, amelyeket már betelepítettek a spórák. A nem betelepített területek sokkal hajlamosabban a fertõzõdésre.

A fenti képek egy tipikus csírázást és telepítési fázist mutatnak. Ha a spóráid régebbiek vagy a hõmérséklet nem optimális vagy nem elég jól keverted össze a táptalajt, a fenti idõhöz nyugodtan adhatsz egy hetet.

A gombócnak addig az üvegben kell maradnia, amíg az üveg egész belsõ felszínét el nem lepi a gombatelep. Ahogy a talaj egyre jobban be lesz telepítve úgy lassul a növekedés üteme is. Ez a széndioxid képzõdés miatt van és amiatt, hogy a telep számára egyre kevesebb oxigén lesz elérhetõ.

 

12. lépés

Ahogy a táptalajgombóc teljesen be lett telepítve, ki lehet venni a befõttesüvegbõl. Ennél a pontnál már nemigen van olyan terület, amit a kórokozók könnyen megtámadhatnának. Amikor a telep kialakult az már általában meg tudja elõzni, hogy más organizmusok táplálékhoz jussanak és elpusztítsák a táptalajgombócot.

Csavard le a fedõt és kapard le a felsõ laza vermikulit réteget a szemétbe. Vigyázz, hogy a talajba ne kaparj bele, mert az területet nyitna a fertõzések elõtt. Nem is kell ezért az összes vermikulitot eltávolítani, legfeljebb esztétikai okokból. Fordítsd meg az üvegeket és üssd oda az asztalhoz. (Csak óvatosan.) A táptalajgombócnak ki kell csúsznia az üvegbõl. A táptalajgombóc a telep kialakulása közben általában összemegy, így könnyen ki fog jönni az üvegbõl.

 

13. lépés

A táptalajgombócokat át kell helyezni a terráriumba. Feltételezzük, hogy már van egy teljesen mûködõképes terráriumod ebben a pontban. A dokumentumban megtalálhatod a terrárium elkészítésének módját is.

Amikor kiveszed a táptalajgombócokat, minél kevesebbszer fogod meg õket és minél finomabban, annál jobb. Alaposan mosd meg a kezed elõtte és a szappant is alaposan mosd le a kezedrõl, mielõtt megfogod a gombócokat.

Ha van kéznél steril kesztyû, akkor nem hülyeség használni õket. Nélkülük is elvégezheted az áttelepítést, de jobb, ha használod õket. A fertõzés a gombák legnagyobb ellensége.

 

Terrárium készítése

A terrárium fõ feladata a magas víztartalom biztosítása a gomba fejlõdéséhez. A táptalajgombócok a terráriumban fognak élni a termesztési fázis alatt, egészen addig, amíg ki nem fejlõdnek.

Négy különbözõ lehetõség van leírva a dokumentumban. Az elsõ egy nagyon egyszerû változat, amely jól mûködik, de csak egy gombóc tárolására alkalmas. A másik kettõt a Psylocibe Fanaticusnál fejlesztették ki. Ezek több gombócot képesek tárolni, de naponta töbször is figyelmet igényelnek. Mi az utolsó megoldást javasoljuk. Ez ugyanolyan dobozt használ, mint az elõzõ kettõ megoldás, de rendelkezik egy ultrahangos párologtatóval a páratartalom szinten tartására. Ez elég kevés karbantartást igényel, és nagyon jól mûködik.

Az elsõ típus, a "Szegény ember terráriuma" nem igényel párologtatást. Ez egy a terrárium kis térfogatú belsõ levegõjén alapszik és a külsõ környezettõl légmentesen el van választva.

A másik három megoldás egy növesztõ dobozt igényel. Ezek a terráriumok magas szinten tartják a dobozban a páratartalmat. Ha akarod, kezdheted egy egyszerûbb változattal és késõbb átválthatsz egy jobbra, ha elégedetlen vagy az eredménnye. Persze ha az ultranahgos párologtatós változattal kezdeszm nem valószínû, hogy át akarsz állni egy másikra.

 

A "Szegény ember terráriuma"

Szükséges:

ˇ        2 literes kólásüveg

ˇ        kés

Ezt a terráiumot úgy készítheted el, hogy a kólásüvegbõl kivágsz egy darabot. Ez két célt szolgál. Az egyik, hogy be tudd tenni a táptalajgombócot az üvegbe. A másik, hogy az üveg térfogata lecsökkenjen akkorára, hogy a táptalajgombóc nedvességtartalma párásan tudja tartani a levegõt.

Távolítsd el az üveg egy részét a késsel. Az alsó részét levágni nem túl nehéz, a tetejét már nehezebb megfelelõen levágni. Ott a legjobb, ahol az üveg átmérõje kezd csökkeni. Azért fontos a megfelelõ rész kivágása, hogy a végén a felsõ részt és az alsó részt szorosan össze lehessen majd illeszteni.

Legjobb nem az egész részt rögtön kivágni, hanem elõször kisebb csíkokat, egészen addig, míg az alsó rész és a felsõ rész szorosan passzolnak egymáshoz. Ha már tudod, hogy hol kell kivágni azt a részt, alakíts át ily módon több üveget is, hogy több táptalajgombócot tudj elhelyezni.

A kupakot jó szorosan rá kell csavarni. Egy nyirkos papírkendõt lehet az üveg aljára tenni, hogy a páratartalom még nagyobb legyen. Kétszer egy nap az üveget ki kell nyitni, hogy a táptalajgombóc friss levegõhöz jusson. Célszerû a táptalajgombócot is ilyenkor kivenni és ventillátorral kicsit átfújni mielõtt visszatennéd. Ez a legnagyobb hátránya ennek a terráriumnak. Ha egy csomó üveged van, a levegõcsere elég nagy terhet jelent.

 

Az alap termesztõ doboz

(mindegyik késõbbi változathoz ezt kell használni)

Szükséges:

ˇ        Hungarocell hûtõláda

ˇ        Drótháló (1/4 vagy 1/2 inches)

ˇ        Plexi üveg (csak ultrahangos párologtató esetében 24 X 24 inch)

ˇ        Szilikon ragasztó

ˇ        Páratartalom mérõ

A hûtõládának nagyon szorosan illeszkedõ fedelének kell lennie. Az elv az, hogy a páratartalmat meg kell tartani és minél lazábban illeszkedik a fedél, annál nehezebb ezt megvalósítani. Kivéve talán a hûtõládát, minden mást megtalálhatsz háztartási boltokban. A lenti ábrákon látható a komponensek részletezése. Elõre nem lehet megjósolni, hogy mekkora hûtõládát fogsz végülis használni.

A rácsnak az a feladata, hogy a táptalajgombócokat távol tartsa a doboz aljától, ahol a nedvesség összegyûlik. Egy olyan rácsot kell kivágni, ami kb. 2,5 cm-el szélesebb és ugyanennyivel hosszabb, mint a doboz alja. Aztán egy kombináltfogó segítségével hajlíts le egy kb. 1,2 cm-es részt mind a négy oldalon. Ezeken áll majd a rács, így a rács alatt egy 1,2 cm-es üres rész marad. Ennél nagyobb ne legyen az üres rész, mert az értékes területet vesz el a gombák elõl, amikor majd növekednek.

Ezután, ha kézi spray-t fogsz használni a párásításhoz, szükséged lesz egy csöpögés elleni védõlapra. Ha ultrahangos párologtatót vagy akváriumi levegõztetõt használsz erre a célra, akkor nem kötelezõ, de jó ötlet. A lényeg, hogy a táptalajgombócokat meg kell védeni attól, hogy a párából kicsapódott víz esõként ráhulljon. A doboz tetejének alsó részérõl lecsöppenõ vizet megállítja ez a lap. A lapon kicsapódó víz pedig a terrárium oldalához fog lefolyni, ahol már a cseppek nyugodtan leeshetnek. Ha a plexiüveg, amit használsz, mintás, akkor a mintás oldala felfelé nézzen. A lapnak is mindenképpen simának kell lennie, hogy a cseppek simán leguruljanak a terrárium faláig és ne essenek le a lapról még mielõtt elérnék.

A védõlap elhelyezését jól meg kell tervezni. A védõlapot ferdén, olyan szögben kell a dobozba helyezni, hogy rajta a vízcseppek könnyen lefollyanak, de ne vegyen el a gombák elõl nagy helyet. A lapot úgy kell feltenni, hogy az alját a doboz oldalába tett csavarok tartsák, a tetejét pedig a másik oldalnak kell támasztani. A lap jól el kell helyezni, méghozzá úgy, hogy ne zárjon légmentesen, tehát egy kis rés, kb. fél centi maradjon a lap szélei és a doboz oldalai között. Ez amiatt kell, hogy a levegõ szabadon keringhessen az egész dobozban. (a rajzról könnyebben megérhetõ)

Ha hungarocell hûtõládát használsz, a csavarokat úgy csavarozd be, hogy mindkét oldalon legyen tömítés, különben a csavarok idõvel rongálják a hungarocellt, amikor pl. karbantartáskor megmozgatod a védõlapot.

Ezután a hûtõláda teteját át kell alakítani, hogy fényt is engedjen be a ládába. A Psilocybe Cubensis egy fototróp gomba, ami azt jelenti, hogy fényre van szüksége ahhoz, hogy beindítsa a növekedést és a fény ad neki információt, hogy merre is van a felfelé. Vágj ki a láda tetejébõl egy lyukat és végy egy kicsit nagyobb plexiüveget, mint a lyuk és ragaszd rá kívülrõl. Az ábrán látható, hogy a ládatetõ méretéhez képest mekkora lyukra van szükség.

Ezzel kész is a doboz. Most el kell döntened, hogy milyen módszert választasz a páratartalom beállítására és a széndioxidszint alacsonyan tartására.

 

1-es módszer: kézi permetezés

Ez az eredeti módszer, amit a Psylocybe Fanaticus is ajánl a házi termesztésre. Ez a legolcsóbb módszer. Ez a legmunkaigényesebb és egy elég fárasztó munkarendre kényszerít téged. Ami a dobozon kívül ehhez a módszerhez kell, az egy spray (növénylemosó spray-s üveg), amivel idõnként be kell permetezned a terráriumot a páratartalom fenntartásához.

Az eljárás a következõ: legalább négyszer naponta igényel a terrárium nedvességet, amit ezzel a spray-vel kell megoldanod. Legalább kétszer naponta a felhalmozódott széndioxidot el kell távolítani. Egyszer egy nap pedig a el kell távolítani a kicsapódott és felhalmozódott vizet.

Egyszer egy nap el kell távolítani a vizet a terrárium aljáról. Használhatsz frottírtörülközõt a víz felszívására vagy óvatosan távolítsd el a táptalajgombócokat és öntsd ki a vizet. Ha ez utóbbit választod, nagyon óvatosan kezeld a táptalajgombócokat. Ahol hozzáérsz a táptalajgombóchoz, ott nem fog teremni. Mindig ugyanazon a helyen fogd meg õket, ahányszor csak kiveszed õket.

Kétszer egy nap a felhalmozódott széndioxidot el kell távolítani. Az egyik módszer az eltávolításra, hogy kiveszed a védõlapot és 10-15 percig a fedõvel kilegyezed. A másik módszer jobban bejön, amikot is egy hajszárítót kell használnod. Tedd le a terrárium aljára, hogy a nyílása felfelé nézzen és kapcsold be. Ez minden felhalmozódott széndioxidot el fog távolítani. Ügyelj arra, hogy a forró levegõ, amit a hajszárító kifúj, ne érintkezzen a táptalajgombócokkal, mert azok megsérülhetnek. Ha a hajszárítón van "meleg" és "hideg" beállítás, használd inkább a hideget. Van, aki inkább porszívót ajánl, ezzel még gyorsabban eltávolíthatod az elhasznált levegõt.

Ahhoz, hogy megfelelõ nedvességet tudj létrehozni a terráriumban a spray-vel, a spray-nek finom párafelhõt kell tudnia produkálni. Bármilyet is választasz (konyhai, kerti,stb.), bizonyosodj meg róla, hogy nagyon finom párafelhõt fúj ki. Azt is ellenõrizd, hogy semmilyen szert ne tartalmazzon. Teljesen tisztítsd ki. Legegyszerûbb elmenni a boltba és venni egy jó minõségût. Hogy a megfelelõ páratartalom létrejöjjön, a következõképp csináld: nyisd ki egy kicsit a doboz tetejét és ferdén permetezz be, úgy hogy az kb. a védõlap közepére érjen. Nézd meg a rajzot.

Miután kb. 5 másodpercig permeteztél, húzd ki a spray-t és gyorsan csukd le a tetõt, hogy a pára megmaradjon. A kis vízcseppek nagyon megemelik a nedvességet a dobozban. A táptalajgombócokat soha ne fújd közvetlenül. A gombatelep nagyon érzékeny és még ez is károsíthatja. A terráriumba legalább naponta négyszer fújj, de jobb, ha többször.

Az a módszer mûködik és nagyon olcsó, de ezzel minden jót elmondtam róla. A terrárium rabszolgájává tesz téged. Ha véletlenül kihagysz egy pár permetezést, a gombák fogják megsínyleni. Ráadásul ezzel a módszerrel csak kevés gombát tudsz gondozni. A gombák rengeteg nedvességet vonnak ki a levegõbõl és ez a módszer nem sok többletet ad.

 

2-es módszer: akváriumi levegõztetõ használata

Az alapvetõ része ennek a módszernek szintén a Psylocybe Fanaticus nevéhez fûzõdik. Itt megtalálhatsz egy pár fejlesztést és adaptációt, amit az eredeti módszer nem tartalmazott. Az ötlet a párologtatásra az, hogy buborékokat fújunk vizen keresztül. Ehhez egy akváriumi levegõztetõt használunk fel.

Ez a módszer olcsó és lehetõvé teszi, hogy ne kelljen állandóan odafigyelned a terráriumra. Van egy kis korlátozás, attól függõen, hogy hogyan valósítod meg, méghozzá az, hogy ez a módszer csak kb. 15%-al tudja növelni a páratartalmat. A gombának pedig legalább 85%-ra van szüksége. Ha a páratartalom 70% alá csökken, problémáid lesznek még ha teljesen automatikus módszert választottál is. Ha nemcsak egypár gombát nevelsz, elképzelhetõ, hogy ezzel a módszerrel nem tudod megfelelõen magasan tartani a páratartalmat. Idõnként kézispray-el is be kell permetezned a terráriumot, hogy növeld a levegõztetõ által elõállított páraszintet. Párszor egy nap elég lesz.

Minden szükséges kelléket meg tudsz venni egy kisállat kereskedésbõl:

ˇ        alkalmas doboz a víznek

ˇ        akváriumi levegõztetõ

ˇ        egy méteres mûanyag csõ a levegõztetõhöz

ˇ        buborékkõ

opcionális: 50 wattos merülõmelegítõ

opcionális: angyalhaj vagy mûszál

Az alapvetõ stratégia az, hogy a terráriumba teszel egy vízzel teli tartályt és a levegõt átbuborékoltatod a vizen keresztül. A védõlapba kell egy lyukat fúrnod, hogy a vízzel teli tartó nyaka kiférjen. A tartó nyakának azért kell a védõlapon kívül lennie, hogy a gombát ne érjék közvetlenül a vízcseppek, amit a buborékoltató kifúj. Sokféleképpen megvalósíthatod ezt a módszert. Lehet úgy, hogy egy pumpát helyezel kívülre és a levegõt egy csövön keresztül vezeted be. Így kb. 10%-al nagyobb páratartalmat kapsz a terráriumban a környetet páratartalmához képest. Ennek az elrendezésnek az elõnye, hogy így a levegõ állandóan cserélõdik a terráriumba, így nem kell a széndioxid eltávolításával foglalkoznod. Egy kis lyukat kell fúrnod a terrárium tetejébe, hogy a széndioxid és a vízfelesleg el tudjon távozni. A lyuknak elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy a vízcseppek ne zárják el a nyílást. Egy 3/8 inches lyuk elég is lesz. Ha csövön vezeted be a levegõt, a csõnek is kell fúrnod egy kis lyukat a terrárium oldalába. A lyuk akkora legyen, hogy a csõ szorosan illeszkedjen bele, nehogy nedvesség szökjön el a csõ körül. Lásd a rajzot.

A másik módszer, hogy a pumpát belül helyezzük el a terráriumban. Így kb. 15%-al magasabb páratartalmat tudsz elérni, mint a környezeté. Ennek a módszernek viszont van egy csomó hátránya. Elõször is, mivel a pumpa bent van, mindig ugyanaz a levegõ kering a terráriumban, tehát lyukat sem kell fúrni a terrárium tetejébe. Neked kell gondoskodni a széndioxid elvezetésérõl naponta egyszer. A másik nagy hátrány, hogy a pumpa hõt is termel, ami 10 F-el is megemelheti a belsõ hõmérsékletet, ami nem mindig megfelelõ. A másik baj, hogy a pumpa rezgést is bocsájt ki. Ezért célszerû egy drótot kifeszíteni és egy gumiszalaggal ráerõsíteni a pumpát a drótra, hogy csökkentsd a rezgést. A csövet lazán kell elhelyezni. Nézd meg a rajzot.

 

3-as módszer: ultrahangos párologtató használata

Ez a legjobb módszer. Ez megóv attól, hogy a terrárium gondozása minden idõdet elvegye. Könnyedén elõállítja a szükséges páratartalmat több gomba számára is és automatikusan eltávolítja a széndioxidot is. Egyetlen hátránya, hogy az ultrahangos párologtatók kb. 40 dollár körül vannak. Egy kicsit többért már nagyon jót kapsz, kicsit kevesebbért egy kommersz változatot. De mindegyik megfelel a célra.

A gõzzel mûködõ párologtatót nehéz használni, mert túl meleg párát állít elõ, ami károsíthatja a gombát. A másik bajuk, hogy nagyon zajosak és általában nincsen szabályozójuk sem.

Szükséges:

ultrahangos párologtató
2,4 méteres mûanyagcsõ 1 cm-es külsõ, 0,8 cm-es belsõ átmérõvel
1 tucat 1 cm-es belsõ átmérõjû alátét
4 tiszta 2 literes kólásüveg
3/8 inch, fine thread bolt
ragasztóstubus
kombinált fogó

Elõször is egy kis lyukat kell fúrni a doboz tetejébe a víz és a széndioxid elvezetésére. Elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy nehogy elduguljon a vízcseppektõl. 1,2-2 cm körül jó lesz.

Ez a módszer egy ultrahangos párologtatót használ, amely közel 100%-os páratartalmú levegõt állít elõ. A légáramlat nagysága korlátozott, mert annak keresztül kell mennie egy 1 cm-es csövön. Ez pont jó, mert mi korlátozni akarjuk a levegõ mennyiségét. A párologtató nagyon párás levegõt állít elõ, amiben vízrészecskék is vannak. Ha ezek a kis részecskék találkoznak, vízcseppet alkotnak, mi pedig nem akarjuk, hogy a táptalajgombócokon víz váljon ki. Ezért a levegõt több lépcsõn keresztül fogjuk a terráriumba bevezetni.

Tehát a levegõt ki kell szárítani. A levegõt keresztülvezetjük több olyan lépcsõn, ahol örvényleni tud és a számunkra felesleges víz le tud csapódni. Ezeket a szinteket 2 literes üres kólásüvegekkel (vagy vmi egyéb hasonló üveggel) valósítjuk meg. Az üvegek összekötéséhez 1 cm átmérõjû mûanyag csöveket használunk.

Minden mûanyag csõnek hornyoltnak kell lennie. Ez azt jelenti, hogy nem négyzetesen kell elvágni, hanem éles szögben. Ez ahhoz kell, hogy a levegõ nedvessége még azelõtt lecsapódjon, hogy elérné a csõ végét. Ha nem így tennénk, nagy vízcseppek képzõdnének, amelyek eltömíthetik a csövet. Ilyen esetben pedig a terráriumhoz el sem érne a páradús levegõ.

Fúrj egy 1 centis méretû lyukat a párologtató kivezetõ nyílásába. Tegyél bele egy alátétet. Tegyél ragasztót abba a nyílásba, ahol a levegõ normális esetben távozna. Ezt a nyílást teljesen be kell tömnöd. Az egyetlen kijárat a pára számára csak az a csõ lehet, amit az imént fúrt lyukba teszünk majd.

Szedd le a címkéket a kólásüvegekrõl. Bármilyen nagyobb mûanyag tartály megteszi, de a kétliteres kólásüvegek tényleg nagyon jók, mert lehetõvé teszik, hogy beléjük nézz. (Sok más üveg színezett és nem jól látható a belsejük) Ez késõbb hasznos lesz a terrárium mûködõképességének megállapításához. Könnyebben észre fogod így venni, hogy összegyûlt-e már annyi nedvesség az üveg alján, hogy ki kell üríteni.

Melegíts fel egy kb. 1 centis csavart egy propános pákával vagy gáztûzhely felett. Öngyújtó is jó, de azzal elég sokáig tart. Nem árt, ha egy kombináltfogóval tartod. Ha a csavar már elég forró, gyorsan és hirtelen szúrj vele két lyukat minden kólásüveg aljába. Nézd meg a rajzot.

Szándékosan használtunk a kívánt lyuknál kicsit kisebb csavart. A forró csavar egy kicsit nagyobb lyukat "olvaszt" a mûanyagba, mint amekkora saját maga. Mégegyszer be kell tenni a csavart a lyukakba, kicsit megforgatni, hogy a lyuk elérje a kívánt vastagságot. Néha maradnak kis darabkák a lyuk mentén, használj egy éles kést az eltávolításukra. Tegyél be a lyukakba egy-egy alátétet és ellenõrizd, hogy a mûanyagcsõ jól passzoljon bele. Könnyedén, de légmentesen kell benne lennie. Ez azt jelenti, hogy ne legyen annyira szoros, hogy jelentõsen összenyomja a csövet.

Csatlakoztasd a csövet a párologtatóból az elsõ kólásüvegbe. A csövek mindkét végét le kell hornyolni. Majd csatlakoztasd ezt az üveget a következõhöz. Ezt addig csináld, míg mind a 4 kólásüveget össze nem kötötted. A rajzon három üveg látható, de elõször köss csak össze négyet. Majd az utolsó üveget a terráriumhoz kell csatlakoztatni. Egy lyukat kell szúrnod a terrárium oldalába és bedugnod rajta a csövet. Természetesen a lyuk a védõlap felett legyen, a levegõ csak erre a területre áramolhat. Ezt a következõképp lehet megvalósítani:

 

Az ultrahangos párologtató-rendszer tesztelése

Töltsd fel a párologtatót vzzel és állítsd be az kólásüvegeket a terrárium és a párologtató közé.A csõben nem lehet sehol folt, mert azon lecsapódhat a víz és eldugíthatja a csövet a levegõ számára. Így a lecsapódás miatt a víz végigfolyna a csövön, ahelyett, hogy páradús levegõként távozna a csõ végén.

Állítsd be a páraszintet minimálisra. Ez is általában több, mint amennyi kell. Adj idõt, hogy a rendszer stabilizálódjon, majd ezután nézd meg, hogy minden kólásüvegben kevesebb pára van, mint az elõzõben. Általában 3 üveg elég, de ez függ a párologtatódtól és a környezet páratartalmától is, lehet több, lehet kevesebb. Tegyél hozzá, vagy vegyél el üvegeket, ha szükséges.

A terrárium páratartalmának 90% körül kell stabilizálódnia. Ez az ideális ahhoz, hogy még ne keletkezzen vízlecsapódás a táptalajgombócokon. Azt vedd figyelembe, hogy az általában kapható páratartalomjelzõk nem túl pontosak.

 

A növekedési ciklus

Ez a rész a címet figyelmbe véve relatíve rövid. Ez azért van, mert ha eljutottál erre a pontra, már csak arra kell figyelned, hogy a gombáknak minden feltételük meglegyen a növekedéshez.

Amikor beletetted a teljesen teleppé fejlõdött táptalajgombócokat a terrárumba, azoknak még azért egy pár dologra szükségük lesz ahhoz, hogy gombává fejlõdjenek. Magas páratartalom, 29,5 C alatti hõmérséklet és egy kis fény. Amikor a fonalhálózat elég táplálékot össze tudott gyûjteni, jelt ad, hogy indulhat a gombává növekedés, a feltételek megvannak hozzá. Az indítás némi fényt és 23,8-26,6 C körüli hõmérsékletet igényel. A gombák növekedése elindul magasabb hõmérsékleten is és utána is gyorsabban nõnek. De annak a kb. 5 F-es sávnak meg kell lennie az indításhoz. Kb. egy hét telik el, hogy az elsõ gombafejek kibukkannak a gombócokból, feltéve, ha azokat pont akkor költöztetted át, amikor azok 100%-osan telepet képeztek. Ez csak pár nap múlva történik meg, amikor a fonalhálózat teljesen kialakul, de eltarthat hetekig is, ha a feltételek nem túl jók a táptalajgombóc számára.

Ha a hõmérsékletet 23,8-26,6 C körül tartod, akkor így állandóan új gombakifejlõdést indítasz és egyúttal jó környezetet teremtesz a már kibújt gombáknak a teljes kifejlõdéshez. Ez a legegyszerûbb módja a növesztésnek, ha mindezt el tudod így rendezni. Ha eltérsz ettõl a hõmérséklettõl, a gombák gyorsabban nõnek ugyan, hamarabb kapsz egy pár gombát, de a telep már csak ritkábban fog gombakinövést produkálni és egy csomó idõt várhatsz megint új gombákra.

A táptalajgombócnak némi fényre is van szüksége a gombanövekedés beindításához. A gombák nem növények és nincs szükségük fényre. Ennek ellenére a P. cubensis egy fototróp gomba. Ez azt jelenti, hogy a fény hatására indul meg egy hormonális hatás, ami a gombává való alakulást beindítja. Ha éppen hogy látod a terráriumban a táptalajgombócokat, az már elég fényt jelent a telepnek. Sok gombaszakértõ gondolja, hogy a fényre a növekedési szakaszban is szükség van, mert irányjelzõként szolgál a gombának, amely éppen "átnövi" magát a táptalajon. A természetben a P. cubensis gyakran egy nagy halom tehéntrágyában él. Amikor a gomba átnõtte magát a "táptalajon", a fény információt ad a gombának, hogy kint van, lehet spórát szórni a levegõbe. Nem túl jó ötlet a gombának a táptalaj belsejében kinõnie, mert akkor nem tudná a spóráit szétszórni. Amilyen megvilágítás neked otthon van, az biztosan jó lesz. Napfény, fluoreszkáló vagy izzó fénye tökéletesen megfelel. Elvileg egy pár perc elég a fénybõl egy nap, de egy-két óra kell a garantált indításhoz, ha minden más (páratartalom, hõmérséklet. fonalhálózat kifejlõdése) rendben van. Ha mesterséges megvilágítást használsz, vigyázz, hogy ne tedd túl közel a terráriumhoz, nehogy túlzottan felmelegítse.

A táptalajgombócok nagyon fehér színt öltenek, amikor áthelyezed õket a terráriumba. Hamarosan vékony, bolyhos réteg vonja majd be õket. Ha a gombócokon nem akar kifejlõdni semmi, csak ez a boholy lesz egyre nagyobb, akkor az annak a jele, hogy túl nagy a páratartalom és lejjebb kell venni. Aki a párologtatós rendszert használja, annak általában ez az egyedüli oka a sikertelenségnek, miután a telepképzõdés sikeres volt.

Amikor a gombaszárak kezdenek nõni, úgy néznek ki, mint egy átlagos szár kis szekciójai lennének. Innen van a név is. A szárak vége hamarosan sötétbarnára színezõdik. Ebbõl lesz a kalap. Ha a gombócok frissek, a kis gombák elõször tömeget gyûjtenek, kis golyókat képeznek kb. biliárdgolyó méretben. Ezután kezdenek felfelé nyúlani mialatt végig növelik súlyukat is.

Ha a gombák teteján telep kezd el nõni, az annak a jele, hogy túl alacsony a páratartalom. Ekkor gyorsan helyre kell állítani a szintet, mert közel állsz a kudarchoz.

Ellen kell állnod annak a csábításnak, hogy akkorára növeszd a gombákat, amekkorára csak lehet. Jelentõsen több psilocybin képzõdik a növekedés elsõ szakaszában. Ha hagyod túl nagyra nõni a gombát, egyszerûen elpocsékolod a tápanyagot. Ráadásul minél nagyobb a gomba, annál szarabb az íze. Utoljára, a fonalhálózat így leterhelõdik és más gombák növekedését lassítja. Akkor kell leszedni a gombát, amikor a kalap alatti fátyol kezd leszakadni a szárról.

Átlagosan üvegenként 4,6 átlagos méretû gombára lehet számítani. Az átlagon azt kell érteni, hogy egy üveg egy hét alatt 1 gombát tud produkálni, de ez a szám változhat.

Minél öregebbek a gombócok annál kevesebbet termelnek és annál bonyolultabb a gombáknak benne megnõni. Ez azért van, mert a korábbi lakók már elég sok nedvességet elfogyasztottak belõle. Ilyenkor meg kell nézni a gombákat kibújáskor és a növekedés kezdetekor. Ha a gomba nem képes kalapot növeszteni, azt kiszedheted, de ez már sajnos annak a jele, hogy a gombóc kezd kimerülni.

 

A gombák szárítása és tartósítása

Miután termesztettél és leszüreteltél már egypár gombát, elgondolkozhatsz rajta, hogyan tartósítsd õket. Csak rövid ideig tarthatók ugyanis friss állapotban. Elõfordulhat, hogy csak egy gombát tudsz épp leszüreltelni és az nem elég egy dózishoz. Máskor túl sok gombát kell leszedned, ami pedig túl sok egy dózishoz. Másképp szólva, olyan szituációba kerülhetsz, amikor jobb lenne félretenni valamennyit. És esetleg, még ha ez elképzelhetetlen is számodra, elõfordulhat, hogy épp nincs idõd vagy kedved trippelni. Jó hír, hogy megfelelõ szárítás esetén a gomba szinte minden pszichoaktív komponense több hónapig megõrzõdik.

Többféle módszer van a kiszárításra, de mi a legjobbat biztosítjuk. Akármit is csinálsz, a lényeg, hogy ne használj hõt a szárításhoz. A hõ nagyon ártalmas a pszichoaktív komponensekre. Drasztikusan csökkented a gomba hatását, ha hõvel szárítod.

Szükséges anyagok:

ˇ        1/4 inches drótháló

ˇ        régi mosóruha vagy törlõrongy

ˇ        Anhydrous calcium chloride

ˇ        nagy tál szellõzõlyukakkal

Néhány font kalcium klorid kapható pár dollárért a nagy bevásárlóközpontokban. Néha festékboltokban is kapható, mivel a kalcium-kloridot festés elõtt dohos helységekben a levegõ szárítására használják. Ha lehet, utántöltõ konténereket vegyél. Ez olcsóbb, mintha vennél egy olyan készüléket, ami kalcium-kloridot használ a levegõ párátlanítására. Neked úgyis csak a kalcium-klorid kell, a készülék nem.

A szárítókamra aljában kell egy résznek lennie, ahol összegyûlik a víz. Ez lehetõvé teszi, hogy a kalcium-klorid hosszú ideig használható legyen. Ugyanis ahogy kivonta a vizet a levegõbõl, a víz csepp formájában leesik az edény aljára, így a kalcium-klorid nem telítõdik vízzel egyhamar. A kalcium-kloridot egy rongyra kell tenni egy dróthálóra,amelynek 1/4 inch-el feljebb kell lennie az edény aljától. A rongydarab megakadályozza, hogy a kalcium-klorid lepotyogjon és lehetõvé teszi, hogy a kicsapott víz lecsöpögjön az edény aljára.

A kalcium-kloridot egyenletesen kell szétteregetni. Ha ezzel kész vagy, esetleg megerõsítheted szalagokkal vagy akármivel az edényt. Szükséged lesz mégegy köralakú dróthálóra. Ezt a kalcium-kloridos háló felé helyezd, hogy közöttük legyen azért egy kis hézag. Ezen lesznek majd a gombák. Vigyázz, hogy a kalcium-klorid ne érjen a gombákhoz, mert kis mennyiség felszívódhat, ami nem igazán egészséges!

Ennyi az egész, amennyi kell a gombák kiszárításához minimális hatásveszteség mellett. Egyszerûen szedd le a gombákat és tedd a dróthálóra. Zárd le az edényt lehetõleg légmentesen. A gombák a következõ napokban elkezdenek összemenni. Kb. három nap múlva megkeményednek, ekkor már nagyon kicsi a nedvességtartalmuk. If you are not pushed for space inside the drying chamber, you may was well leave them there for five or six days to thoroughly dry them.

Miután eltelt a három nap és a gombák kiszáradtak, tedd egy légmentesen lezártható zacskóba õket. Minél jobban kiszáradtak a gombák, annál tovább fognak elállni.

Az ok, hogy a rendszer ilyen jól mûködik a gombák szárítására, az, hogy a kalcium-klorid egy nagyon jó aszalóanyag. Majdnem a teljes nedvességtartalmat el tudja távolítani a levegõbõl. Ennek ellenére némi víz felgyülemhet az edény alján. A gombák 92%-ban vizet tartalmaznak. Az a víz, ami eltávozik belõlük, az edény alján lesz megtalálható.

Amikor a nedvesség kezd összegyûlni az edény alján, egyszerûen ki kell önteni, a kalcium-kloridot pedig tovább lehet használni. Az edény addig mûködik megfelelõen, amíg elég kalcium-klorid van benne. Légy óvatos, ne szennyezd be az edény oldalát vagy a felsõ rácsot a maradék kalcium-kloriddal. Nehogy hozzáérj ilyen kézzel a gombákhoz. Egyrészt még szarabb íze lesz, másrészt így a gomba nem lesz teljesen kiszárítva, mert a kalcium-klorid, ami rákenõdött, vonzza a nedvességet. Ahányszor kiüríted a vizet, legjobb az egész edényt jól kimosni.

 

Spóraoldat készítése

Elõfordulhat, hogy a spórákat nem fecskendõben, hanem spóralenyomatként kapod meg. Ilyenkor a spóralenyomatból oldatot kell készíteni, hogy a beoltást elvégezhessük. A sterilitás a kulcs. Ha a spóralenyomat fertõzött, vagy fertõzést viszel be a fecskendõbe, késõbb ebbõl bonyodalmak származhatnak. A helynek, ahol dolgozni fogsz, tisztának kell lennie, legjobb, ha gumikesztyût is használsz a művelethez..

A szükséges anyagok

ˇ        A spóralenyomat

ˇ        10 köbcentis fecskendõ hosszú tûvel

ˇ        Kémcsõ vagy zárható üvegpohár (akkora, amekkora a kávéscsészébe belefér)

ˇ        Kávéscsésze

ˇ        Öngyújtó

ˇ        Kés

ˇ        Mikrohullámú sütõ

Elõször is, sterilizálni kell a kémcsövet vagy az üvegedényt, amit használunk. Az üvegedényt a keverék felrázásra fogjuk használni. Ha a fecskendõ nem steril, akkor azt is sterilizáljuk. Ezenkívül szükség van némi steril vízre is, amiben a spórákat feloldjuk.

Töltsd meg a kávéscsészét vízzel és tedd bele a kémcsövet (vagy az edényt), hogy a víz ellepje. Tedd be a mikrosütõbe és forrald tíz percig. A víz ne forrjon túlzottan. Lényeg, hogy bármilyen edényeket használsz, mindkettõ hõálló legyen, legalábbis bírjon ki egy kis forralást. Ezután vedd ki az üvegedényt és öntsd ki a vizet belõle. (egy kicsit hagyj a fecskendõhöz) Tegyél egy fedelet az üvegre, hogy a levegõben lévõ baktériumok ne fertõzzék meg, amíg a fecskendõvel foglalkozol.

Szívj fel forró vizet a csészébõl a fecskendõbe, majd nyomd ki és ezt ismételd egy párszor meg. Ez elég jól kitisztítja és sterilizálja a fecskendõ belsejét. Ez természetesen akkor kell megtenned, ha a fecskendõd már volt használva. Az utolsó adagot ne nyomd ki belõle, hanem hagyd benne lehûlni. A spórák elpusztulnak, ha túl meleggel érintkeznek. Várd meg, míg a fecskendõ és az üveg is lehûl egy kicsit. Addig sterilizáld a kést és a tût is, melegítsd fel öngyújtóval, majd hagyd ezeket is kihûlni. (Addig vigyázz, hogy senki se használja õket.) Óvatosan nyisd fel a spóralenyomatot, majd kaparj egy kicsit (0.6 X 0,6 cm-es részt) az üvegbe. Ennyi spóra bõven elég egy 10 köbcentis fecskendõhöz. Cseppents a fecskendõbõl egy pár cseppet az üvegbe és a fecskendõ tûjével kevergesd el, hogy a spórák feloldódjanak a vízcseppekben. Ezután nyomd bele az vizet a fecskendõbõl az üvegbe, majd ismét szívd vissza. Ismételd meg egy párszor, hogy a spórák tökéletesen elkeveredjenek. Ha a spórák régóta álltak, akkor hagyd az oldatot 6 órát a fecskendõben állni, hogy a spórák rehidratálódjanak. Ez egyébként nem feltétlenül szükséges, mert ha a spórák minden valószínûséggel az üvegekben is képesek rehidratálódni. Elkezdheted a beoltást, ha mindennel kész vagy.

 

Dózis és a fogyasztás módjai

Elõször is, bizonyosodjunk meg egy pár dologról, hogy jól értjük. Mielõtt elkészítenéd a dózist, döntsd el, hogy olyan ember vagy-e, aki kedveli magát és nem félsz önmagadtól. Remélhetõleg nem volt at életedben semmi nagy trauma. Ha ezeknek nem felelsz meg, akkor ne vedd be a gombát! Keress más drogot. Rendben, eldöntötted, hogy akarod a gombát. Végsõ soron, mi a szarnak termesztetted ezeket a kis ördögöket, ha nem akarsz trippelni? A legfontosabb kérdés, amit meg kell válaszolni, mennyire keményen akarsz trippelni? Egy 80 kilós embernek például, aki soha nem ivott még alkoholt, a következõ tanácsot adnám. Az adagok a példa szerint 1 sörtõl 12 sörig terjednek. 1 sörtõl már érezhetsz valamit, de minden normális. 4 sör elég ahhoz, hogy érezd, mit csinál az alkohol, de még mindent ellenõrzés alatt tartasz. 6 sörnél már kezdesz berúgni. 12 sörnél már jó alaposan bebasztál és lehet, hogy ki is ütöd magad. Tehát a kezdõnek én 4 sört ajánlanék, ez megmutatja, hogy milyen jó érzés alkoholt inni, de egyúttal még semmi bajhoz sem vezet.

Ezek a gombáknak eléggé azonos a hatása. Mindegyik ugyanazon a táptalajon és ugyanolyan körülmények között lett termesztve. Ha 4 átlagos P. cubensis eszel meg, lb. olyan szintre jutsz, mint az alkoholnál a 4 sörös példa. De ez relatív, a gombaélmények teljesen mások is és erõsebbek is, mint az alkohol. Tehát valószínûleg sokkal erõsebbnek érzed majd a 4 gombát a 4 sörnél és teljesen másnak. Ez a természetes. De a skála alacsony részén maradsz. Egyébként mi az, hogy átlagos gomba?

A gombák olyanok, mint a hópelyhek. Nincs két azonos közöttük. Én azt hívom átlagos gombának, aminek kb. 3 inches szára van és kb. 1 inch a kalapjának átmérõje.

A fent ismertetett szárítóeljárás a legminimálisabb hatásvesztést okozza csak. Sok forrás írja, hogy a szárított gomba sokkal gyengébb, mint a friss. Ha mindent úgy csináltál, ahogy a doksiban áll, akkor ez az állítás hamis. De tõled függ, hogy frisset eszel vagy szárítottat. Sok ember egyrészt furcsán érzi a nyers gombaevéstõl magát, másrészt a nagy probléma az íz. Sokak szerint ez a gomba sohasem nyerne szakácsversenyeken. Próbálj ki különféle elkészítései módszereket, hogy melyik számodra a legjobb.

Sokan úgy találják, hogy ezek a gombák émelygést, hányingert is okozhatnak. Valaki ajánlotta, hogy a gyógyszertárban kapható emésztést könnyítõ tabletták segíthetnek. Ennek használata sokkal könnyebbé teszi a gomba fogyasztását azoknak, akik érzékenyek erre az ízre. Sokan pedig az alkohol és a gomba egyszerre fogyasztásától óvnak. Még a vasgyomrú emberek is kitehetik a vacsorájukat, ha ezt figyelmen kívül hagyják.

Ha a gomba ízét undorítónak találod, csomagold be burritós vagy mogyorókrémes szendvicsbe. Így ugyan valamivel késõbb fog hatni a gomba, de legalább nem érzed az ízét. Sokan jól megrágják, majd a végén leöblítik narancsjuice-al.

Valaki viszont annyira utálja az ízét, hogy rendkívüli intézkedésekkel próbálja az ízt teljesen eltüntetni. Sok népszerû recept létezik. Az elsõ recept kivételével mindegyiknek van egy közös problémája. Mindegyik hõt használ. A hõ egy csomó pszilocibint hatástalanít, így sokkal többet kell bevenned ahhoz, hogy olyan hatást érj el, mintha nyersen etted volna. De ez végülis nem túl nagy probléma, elég gombát tudsz termeszteni, ha kell. A 25%-50%-os hatásveszteség nem túl ideális, de megérheti azoknak, akik annyira irtóznak az ízétõl. Az igazi probléma azonban az, hogy nem tudod pontosan, mekkora veszteséget szenvedett a psilocibin tartalom és végülis mennyivel többet kell enned, mint egyébként. Ezért légy nagyon óvatos.

Gomba juice

Tégy pár kanál fagyasztott juice koncentrátumot egy keverõbe. Adj hozzá egy kis vizet, jégkockát és a gombákat (frissen vagy szárítottan). Egy percig keverd a géppel, miután kikapcsoltad, hagyd állni egy pár percig. Aztán megihatod.

500 mg-os C vitamin kapszulát lehet még bele tenni, ami még erõteljesebbé teszi a juice ízét, ez pedig jól elmossa a gomba ízét.

Gombatea

Take the fresh mushrooms (6-7 per person depending on size of caps) and cut the caps and stems into very small pieces. Place mushroom pieces into medium sized pot 3/4 filled with water. Boil the water along with the mushrooms. Boil for ten minutes. Remove from the heat and let cool for 10 more minutes. Strain mushrooms with a coffee filter, or paper towel. At this point, if you truly desire tea, a mint flavored version works well. Otherwise, kool-aid is an option. Grape kool-aid mixed stronger than usual will definitely cover the taste. Serve with ice to chill the kool-aid to the desired temperature.

Gombaleves

Using Ramen Pride or any other dried noodle soup, follow directions on package, except put cut and cleaned mushroom pieces in the broth. Prepare as usual. If the mushroom pieces are small they are relatively unnoticeable.

Mushroom Pizza

Cook your favorite frozen pizza according to directions. Several minutes before the pizza is done cooking, add finely sliced fresh mushroom pieces to the pizza. Optionally, you can add some grated cheese on top of the newly added mushroom pieces. Adding cheese will help encapsulate the mushroom pieces and dramatically help mask the taste. Place pizza back in oven and cook until done.

Nyilvánvalóan, pár ember beszámolt "agyfagyasztó" élményekrõl is. Bad trip-ek ritkák a gombázásnál, de elõfordulhatnak. A leggyakoribb oka a bad tripeknek az, hogy nagy dózist vettél be olyan gombából, ami olyan táptalajból kelt ki, amiben valamilyen fertõzés alakult ki. A toxinokat felszívta a gomba és ahogy növeled a dózist, úgy egyre valószínûbb a bad trip lehetõsége. A fertõzésre mindig figyelni kell, de ha nagydózisú utazásokat tervezel, akkor abszolút kötelezõ. Gondolkodj el rajta. Milyen jól fogod magad érezni, ha elõjön egy jó kis toxikus allergia egy kemény trip közben. Az e-mail üzenetbõl, amit ez ügyben kaptam, kiderül, hogy nem valami kellemes. Dobj ki minden olyan üveget azonnal, mihelyt a fertõzés bármilyen nyomát észrevetted.

Egy utolsó megjegyzés. Ha úgy találod, hogy túl sokat vettél be a gombából, csak jusson eszedbe, hogy a bevétel után 90 perccel éred el a trip csúcspontját. Utána a dolgok kezdenek normálissá válni. A jó hír az, hogy a psilocybint nem lehet túladagolni. Ha ezeket észben tartod és elhiszed, akkor könnyedén átvészelheted a nagydózisú utazást is.

 

Magyarországon

Magyarországon elég ritkák az olyan befõttesüvegek, amelyeknek szélesedõ nyakuk lenne. Tökéletesen megfelelnek a célra az üvegpoharak, amelyekbõl biztosan találunk a célnak megfelelõt. Az üvegpoharakat alufóliával takarjuk le és rögzítsük. Csak a sterilizálás után lyukasszuk ki, így megspórolunk egy pár fázist. Az alufóliát eleve nem is kell szöggel elõtte kilyukasztgatni, hiszen a tû úgyis kilyukasztja, amikor a beoltást végezzük. A biztonság kedvéért két réteg alufóliát tegyünk a poharakra. Az alufóliát gumival is odafoghatjuk, de vigyázzunk, nem minden befõttesgumi bírja a sterilizáláskor fellépõ hõt és idõ múlva elszakad. Jobb, ha cellux-szal is leragasztjuk. A poharakat hagyjuk kihûlni szobahõmérsékletre.