Tao Te King

TI: Tao Te King

TI: Az út és Erény könyve

AU: Lao Ce

NA: Weöres Sándor (fordító)

PD: 1994 (elektronikus kiadás)

SO: Kökény Tibor elektronikus irodalmi archívuma

SO: (http://www.lirmm.fr/%7Ekokeny/irodalom/laoce1.html)

KW: Kína

KW: vallás

NT: Ellenõrizve "Lao-Ce: TAO TE KING, Az Út és Erény könyve" címû

NT: könyv alapján (Tericum Kiadó, Bp. 1994.)

//////////////// MAGYAR ELEKTRONIKUS KÖNYVTÁR \\\\

Ez a dokumentum a Magyar Elektronikus Könyvtárból származik. A

szerzõi és egyéb jogok a dokumentum szerzõjét/tulajdonosát

illetik (amennyiben az illetõ fel van tüntetve). Ha a szerzõ

vagy tulajdonos külön is rendelkezik a szövegben a terjesztési

és felhasználási jogokról, akkor az õ megkötései felülbírálják

az alábbi megjegyzéseket. Ugyancsak õ a felelõs azért, hogy

ennek a dokumentumnak az elektronikus formában való terjesztése

nem sérti mások szerzõi jogait. A MEK üzemeltetõi fenntartják

maguknak azt a jogot, hogy ha kétség merül fel a dokumentum

szabad terjesztésének lehetõségét illetõen, akkor töröljék azt

a MEK állományából.

Ez a dokumentum elektronikus formában szabadon másolható,

terjeszthetõ, de csak saját célokra, nem-kereskedelmi jellegû

alkalmazásokhoz, változtatások nélkül és a forrásra való

megfelelõ hivatkozással használható. Minden más terjesztési és

felhasználási forma esetében a szerzõ/tulajdonos engedélyét

kell kérni. Ennek a copyright szövegnek a dokumentumban mindig

benne kell maradnia.

A Magyar Elektronikus Könyvtár elsõsorban az oktatási/kutatási

szférát szeretné ellátni magyar vagy magyar vonatkozású public

domain szövegekkel. A MEK-rõl a MEK-L@huearn.sztaki.hu e-mail

címen lehet információkat kapni és kérdéseket feltenni.

\\\\ HUNGARIAN ELECTRONIC LIBRARY ////////////////

LAO CE

Az Út és Erény könyve (Tao Te King)

WEÖRES SÁNDOR FORDÍTÁSA



AZ ÚT

1

Az út, mely szóba-fogható,

nem az öröktõl-való;

a szó, mely rája-mondható,

nem az örök szó.

Ha neve nincs: ég s föld alapja;

ha neve van: minden dolgok anyja.

Ezért:

aki vágytalan,

a nagy titkot megfejtheti;

de ha vágya van,

csak a dolgokat szemlélheti.

E kettõ mögött közös a forrás,

csupán nevük más.

Közösségük: csoda,

s egyik csodától a másik felé tárul

a nagy titok kapuja.

2

Mikor a szépet megismerik,

felbukkan a rút is;

mikor a jót megismerik,

felbukkan a rossz is.

Lét és nemlét szüli egymást,

nehéz és könnyû megalkotja egymást,

hosszú és rövid alakítja egymást,

magas es mély kulcsolja egymást,

sok hang összeolvasztja egymást,

korábbi s késõbbi követi egymást.

Ezért a bölcs

sürgés nélkül mûködik,

szó nélkül tanít,

nézi az áramlást és hagyja, nem erõlködik,

alkot, de mûvét nem birtokolja,

cselekszik, de nem ragaszkodik,

beteljesült mûvét nem félti,

s mert magának nem õrzi,

el se veszíti.

3

Ha nem emelik fel az okosakat,

a nép közt rend es béke fakad;

ha nem kell többé a ritka, drága,

megszûnik a nép kirablása;

ha nem a vágy uralkodik,

a nép szíve megnyughatik.

Ezért a bölcs

a szívet kiüríti,

a gyomrot teletölti,

a sóvárgást gyengíti,

a csontot erõsíti,

hogy az emberek ne tudjanak, ne vágyjanak,

az okosak veszteg maradjanak.

A nem-sürgés ez

és rend és békesség lesz.

4

Az út üres,

de mûködését abba sose hagyja.

És mélységes,

mindennek õsatyja.

Élet tompítja,

görcseit oldja,

fényét fakítja,

elvegyül porba.

Megfoghatatlan

és mégis van.

Én nem tudom, ki a szülõje,

de vénebb, mint a tünemények õse.

5

Az ég és föld nem emberi:

neki a dolgok, mint szalma-kutyák.

A bölcs ember sem emberi:

neki a lények, mint szalma-kutyák.

Az ég és föld közötti tér,

akár a fujtató,

üres és nem szakad be,

mozog és egyre több száll belôle:

kell rá szó, ezernyi;

jobb némán befelé figyelni.

6

Csodálatos asszonynak hívják:

õ a völgy örök szelleme.

A csodálatos asszony kapuja

ég s föld gyökere.

Végtelenul munkálkodik,

nem fárad el sose.

7

Örök az ég és örök a föld.

Azért örök az ég s a föld,

mert nem önmagukért élnek,

ezért nem fogy belõlük az élet.

Éppígy a bölcs:

hátrahúzódik, ezért halad,

nem õrzi magát, ezért megmarad.

Így van:

saját érdeke nem ûzi sose,

ezért teljesül saját érdeke.

8

A legfôbb jó a vízhez hasonló:

mindennek hasznos, de nem harcos;

az alantasban is jelenlevô:

a víz az út-hoz hasonló.

Az élet a földet kövesse,

a sziv a bensô melyet kövesse,

a barátság az emberit kövesse,

a beszéd a valót kövesse,

az uralom a rendet kövesse,

a szolgálat a lehetôt kövesse,

a tett a kellô idôt kövesse.

Ha készséges, de nem erôszakos:

nem kél zúgolódás semerre.

9

Aki tölt színültig:

jobb, ha elôbb abbahagyja.

Aki túl-élesre fen:

élét hamar kicsorbítja.

Arannyal, ékkôvel teli kamra:

megôrizni senkise bírja.

Kincs, gôg, rang egyszerre:

mekkora szerencsétlenség!

Alkotni, adni, majd visszavonulni:

ez az égi bölcsesség.

10

Aki teste-lelke egységét megôrzi,

azt a kétség nem bontja meg.

Aki természetét szelíddé símítja,

egyszerû, mint az újszülött gyerek.

Aki látását megtisztítja,

elkerüli a tévedéseket.

A nép megnyerése, ország kormányzása

nem kíván tudós elméletet.

Ég s föld kapui nyílnak-csukódnak,

nyugalmasak és békességesek.

E tudásból kibontakozik

a sürgés-nélküli cselekedet.

Megszülni és felnevelni,

létrehozni és nem kívánni,

megalkotni és nem birtokolni,

hatalmaskodás nélkül vezetni:

ezt kell a legnagyobb jónak nevezni.

11

Harminc küllô kerít egy kerékagyat,

de köztük üresség rejlik:

a kerék ezért használható.

Agyagból formálják az edényt,

de benne üresség rejlik:

az edény ezért használható.

A házon ajtót-ablakot nyitnak,

mert belül üresség rejlik:

a ház ezért használható.

Így hasznos a létezô

és hasznot-adó a nemlétezô.

12

Látást az öt szín tompít,

hallást az öt hang tompít,

ízlést az öt íz tompít,

a vágtatás, vadászat megbolondít,

a nehezen elérhetô mind bûnbe lódít.

Ezért a bölcs

nem a szemét, inkább a gyomrát tömi,

neki nem a távoli kell, hanem a közeli.

13

Dicsôség, szégyen: egyforma félelem.

A rang: az élet legnagyobb csapása.

Dicsôség, szégyen: mért csak félelem?

Mert a dicsôséget a közemberek

szorongva nyerik el,

szorongva vesztik el.

A dicsôség is, szégyen is, csak puszta félelem.

A rang mért az élet csapása?

Mert legnagyobb csapás

az önszeretet.

Ha nincs bennem önszeretet,

ugyan mi bajom lehet?

Ezért:

a világért élô kiválóságra

bízható a világ;

és a világért élô jóságra

építhet a világ.

14

Ránézek, de nem látom,

ezért neve: nem látható.

Hallgatom, de nem hallom,

ezért neve: nem hallható.

Megragadnám, de meg nem foghatom,

ezért neve: a legparányibb.

E három titok

egységbe olvad.

Felszíne sem világos,

alapja sem homályos,

végtelen, névtelen,

visszavezet a nemlétbe szüntelen.

Neve: formátlan forma,

tárgy-nélküli kép,

neve: a sötét.

Szembetérek s nem látom arcát,

követem és nem látom hátát.

Az ôskor útját birtokolva

s a jelenkort általa megragadva

rálátni mindennek eredetére:

ez az út vezetô-fûzére.

15

Hajdan az ihletettek

ismerték a rejtôzôt és rejtettet,

de ôket mélyükig nem ismerte senki.

Mert nem lehetett ôket megismerni,

a kép róluk csak ennyi:

mint téli folyón átkelôk, vigyáztak,

mint szomszédaiktól félôk, figyeltek,

mint a vendégek, tartózkodtak,

mint olvadó jégen, óvakodtak,

mint a rönk-fa, egyszerûek voltak,

mint a völgykatlan, mélységesek voltak,

mint a homály, át nem derengtek.

Nyugalmukat bizton ôrizve

formálták a szennyesbôl tisztát.

Az örök áramlással békességben,

ismerték az élet nyitját.

Az úton jártak, mérték nélkül nem vágyakoztak,

s mert mohók sose voltak,

megelégedtek a létezôvel és újat nem alkottak.

16

Ahol megvalósul a teljes üresség,

ott a nyugalom tisztán megmarad,

minden növekszik a maga rendjén,

az örök áramlásban körbe-halad.

Minden virul, terem,

s a kezdethez visszatér szüntelen.

A kezdethez visszatérés: a béke.

A béke: az élet visszatérte.

Az élet visszatérte: állandóság.

Az állandóság tudása: világosság.

Az állandóság nem-tudása: vakság, zûrzavar.

Aki az állandót ismeri, bölcs lesz,

aki bölcs lett, igazságos lesz,

aki igazságos lett, király lesz,

a király az eget követi,

az ég az utat követi,

az út örökkévaló,

és minden rendjén-való.

17

A kicsinyek tudták, hogy vannak nagyok.

Szerették, felemelték,

aztán rettegték,

végül megvetették.

Aki hûtlen,

hívet nem lel.

De ha ígérete szerint cselekszik,

munkája sikerül, érdeme növekszik,

és a nép azt mondja rája:

"A természet útját járja."

18

Mikor a nagy utat semmibe dobták,

megjelent az erkölcs és méltányosság.

Mikor kezdôdött az okoskodás,

megjelent a nagy hazudozás.

Mikor a hat rokon összeveszett,

megjelent a gyermeki tisztelet és szülôi szeretet.

Mikor zavaros az ország,

megjelennek a hûséges szolgák.

19

Ha eldobják az okosságot, a tudósságot,

akkor lesz a nép százszor áldott.

Ha eldobják az erkölcsöt, a méltányosságot,

gyermeki tisztelet, szülôi szeretet vezeti a sokaságot.

Ha megszüntetik a ravaszságot, a hasznosságot,

nem lesznek többé tolvajok, betyárok.

Három jele a kevés-bölcsességnek.

Mutassák meg az ember-népnek

az egyszerûséget, az épséget,

hogy az önzésnek, az epedésnek vessenek féket.

20

Hagyd el a tanultságod

és meg nem bánod.

Igéret és ígérgetés:

mi különbség?

Jó és rossz:

mily különbség!

De amitôl mindenki retten,

azt nem vethetjük félre büntetlen.

Ó, zûr!

Még minden rendezetlen!

Ám az emberek ragyognak folyton,

mint ünnepi lakomán,

vagy tavasz-érkezéskor a tornyon.

Egyedül én vagyok nyugodt,

nem állok a fénybe,

akár a még világra-nem-hozott.

Forgok az áramlásban,

nem lel szilárd helyet a lábam;

mindenkinek van bôviben,

csupán nekem nincs semmi sem:

lám, bolond szív jutott nekem!

Ó, zûrzavar!

A közönséges emberek ragyognak,

homályban én vagyok csak;

a közönséges emberek mind szemfülesek,

közönyös én vagyok csak.

Örvénylô tenger ragad magával,

sodródom, nincs megállásom.

Mindenkinek megvan a dolga,

bolondnak, durvának csak én mutatkozom.

Egyedül én vagyok más, mint az emberek,

mert az ôs-forrásból táplálkozom.

21

A hatalmas erény változatai

az utat követik.

Az út magában-véve

árny és köd.

Köd és árny,

hol képek rejlenek.

Árny és köd,

hol dolgok rejlenek.

Mélység, köd,

hol magvak rejlenek.

Látuk: valóság,

belük: igazság.

Ôskortól máig

nem kallódott el a neve:

általa megnevezhetô mindennek kezdete.

Mindennek kezdetét mint tudhatom?

Csupán vele.

22

A hiányos kikerekül,

a görbe kiegyenesül,

az üres megtelik,

az elvénhedt újjáalakul,

a kevés megsokasul,

a sok megzavar.

Ezért a bölcs

az egy-egészet óvja:

ô a világ példája.

Nem áll a fénybe,

ezért fényes,

magát nem hirdeti,

ezért híres,

magát nem dícséri,

ezért dicsô,

magát nem kínálja,

ezért vezetô.

Nem indul küzdelembe,

ezért senkise gyôz felette.

A régiek megmondották:

A hiányos kikerekül.

Nem holmi üres szó.

Az igazi, a teljes: minden fölé terül.

23

A keves szó, mint a természet:

az erôs szél nem fúj egy reggelen át,

a zápor nem tart egész napon át.

Küldôje:

ég s föld.

Nem alkot maradandót az ég s föld,

még-úgy-sem az ember.

Ezért

az út-on járjon az ember,

akkor közös az út-tal,

az erényes közös az erénnyel,

a vesztô közös a veszteséggel.

Aki közös az út-tal,

az út-at elnyeri.

Aki közös az erénnyel,

az erényt elnyeri.

Aki közös a veszteséggel,

a vesztettet elnyeri.

S aki kétségben imbolyog,

annak szavát senkise hiszi.

24

A lábujjhegyre ágaskodó

nem áll sokáig,

a nagy léptekkel rohanó

nem megy sokáig,

a fénybe-álló

nem lesz fényes,

a magát-hirdetô

nem lesz híres,

a magát-dícsérô

nem lesz dicsô,

a magát-kínáló

nem lesz vezetô.

Ezek az úton:

rohadék, hulladék,

utálkozva elkerülik,

az út-on járó rá se lép.

25

Íme az ôs-zûrbôl keletkezett,

az ég és föld elôtt született:

mily békés, mily üres!

Magában van, nem változik,

zavartalan mindenütt mûködik.

Ô az ég-alattinak anyja.

Nevét nem ismerem,

kisebb nevén út-nak mondom,

elmém szerint nagynak mondom,

a nagyot távolodónak mondom,

a távolodót eltûnônek mondom,

az eltûnôt visszatérônek mondom.

Ezért

nagy az út,

az ég,

a föld

s a király.

A világon négy nagy létezik

s a király köztük az egyik.

Az ember a földet követi,

a föld az eget követi,

az ég az út-at követi,

az út önnön rendjét követi.

26

A nehéz a könnyû alapja,

a nyugalom a mozgás apja.

Ezért a bölcs

naphosszat munkálkodva,

szekere terhét el nem hagyja.

Ragyogót nem remél,

teljes békében, veszteg él.

Aki tízezer szekér gazdája,

néz a világba, nem lát önmagába.

Aki könnyelmû, elveszti alapját,

aki nyugtalan, elveszti apját.

27

Az óvatos vándor nem hagy lábnyomot;

a gondos-beszédû nem kelt haragot;

jó számolónak nem kell tábla;

ki ajtót zárni tud, zár nélkül is bezárja,

hogy ki nem nyitják;

ki csomót kötni tud, kötél nélkül is megköti,

ki nem bogozzák.

Ezért a bölcs

vigyáz az emberekre,

senkit meg nem vetve;

ügyel a létezôkre,

semmit el nem vetve.

Ez a kétszeres világosság.

A jó a rossznak tanítója,

a rossz a jónak támasztója.

Ha nem becsülik tanítóikat,

ha nem szeretik támasztóikat:

olyan a legbölcsebb, mint a legvakabb.

Íme a legmélyebb és legsúlyosabb.

28

Aki tudja férfi-hatalmát,

mégis ôrzi nô-lágyságát:

hegyi-ér a világon,

az erény-t el nem vesztette,

csecsemô marad örökre.

Aki tudja fehérségét,

mégis ôrzi feketeségét:

példa a világon.

Aki példa a világon,

az erény-nyel összeillô,

állandóhoz visszatérô.

Aki tudja dicsôségét,

mégis ôrzi rejtettségét:

völgy a világon.

Aki völgy a világon,

erény-ben lesz tökéletes,

egyszerû és természetes.

A természetes elhal: eszköz lesz, erô,

a bölcs él vele,

így lesz vezetô;

ezért:

a rendhez nem kell a had ereje.

29

Aki erôszakkal birodalmat foglal,

kudarcot vall: ez a tapasztalat.

Az ég-alatti, mint csodálatos urna:

sérteni nem szabad,

aki érinti, sem érinti,

aki megfogja, elveszíti.

Ezért mindennek rendje-sorja:

halad egyik, követi másik,

virul egyik, hervad másik,

erôsül egyik, gyengül másik,

keletkezik egyik, elenyész másik.

Ezért a bölcs

kerüli a túláradót,

kerüli a hívalkodót,

kerüli a kápráztatót.

30

Aki az út-on járva urát szolgálja,

nem igáz le országokat hadsereggel,

hiszen ôellene is fordul a dárda.

Hol had vonult,

tövis lepi a rétet,

nagy harc után

jönnek ínséges évek

az eszes: gyôz és megtorpan,

nem tobzódik a diadalban,

gyôz és nem magasodik,

gyôz és nem cifrálkodik,

gyôz és nem kevélykedik,

gyôz, mert gyôzni kényszeríttetik,

gyôz, de sohasem erôszakoskodik.

Olykor a lények már ifjan vének,

ellene szegülnek az út rendjének,

s ha így van: korán sírba térnek.

31

A legszebb hadsereg is a csapás eszköze,

mindenféle gyûlöletes,

az út-on járó nem él vele.

A nemesnek békében balról a helye,

háborúban jobbról a helye.

A had a csapásnak eszköze,

nem a nemesnek eszköze;

ha rákényszerül, csak akkor él vele,

a béke az ô ereje.

Gyôz és nem kevélykedik.

Aki gyôztesként elôre-nyomul,

az ember-irtásnak örül;

aki az ember-irtásnak örül,

gyûlöletet fakaszt az ég alatt.

A bôség balról tér be,

a jajszó jobbról tér be.

Balról a szárnyvezér,

jobbról a fôvezér:

temetéssel fölér.

Az ember-irtás

siralom, gyötrelem,

gyász-szertartás a harci gyôzelem.

32

Az út folytonos és névtelen.

Az ôs-egyszerûség parányi,

mégse bírja senki leigázni.

Ha fejedelmek, királyok megôrzik:

minden önként behódol nekik.

Ég s föld összecsengne-bongna,

édes harmatot hullatna,

és a nép mind, nem parancsra, megnyugodna.

Hol fellép a rendtartás: fellép a név;

s mert már fellépett a név,

ismerni kell a határokat

s így elkerülni a csapásokat.

Az út e világban,

mint hegyi patak, mély folyóba és tengerbe szakad.

33

Okos, aki érti az embereket;

aki önmagát érti: ihletett.

Hatalmas, aki másokat legyôz;

aki önmagát legyôzi: erôs.

Aki törekszik: nincs híján akaratnak;

aki megelégszik: gazdag.

Aki nem veszti természetét: hosszúéletû;

aki nem veszti emlékezetét: örökéletû.

34

A hatalmas út szerteárad,

jelen van jobbra-balra.

Minden általa létezik,

soha meg nem torpanva.

Mûködik, de rejtve, hírt nem akarva.

Mindent nevel,

de nem irányít,

nincsen vágya,

ezért neve: kicsiny.

Minden visszatér hozzája,

de nem irányít,

ezért neve: nagy.

Sose hatalmaskodó,

ezért neve: hatalmas.

35

Aki a nagy mintát követi,

annak hódol az ég-alatti.

Hozzája fordulnak, mert kárt nem okozhat,

csak békét, nyugalmat,

muzsikát, vigalmat,

táplálékot ad a vándoroknak.

Mikor az út-ról szólal,

a szó ízetlen, sótlan.

Aki ránéz, nem látja,

aki hallgatja, nem hallja,

de nem-fogyó kincs annak, ki érti.

36

Amit összenyomnak,

kiszélesedik,

amit gyengítenek,

megerôsödik,

amit megölnének,

nem marad meddô,

aki lopna,

az lesz a vesztô.

De épp ezt nem értik.

A gyenge legyôzi az erôset, a lágy a keményet.

A hal megfúl, ha elhagyja a mélyet.

Az állam éles fegyvereit

ne villogtassák a népnek.

37

Az út örök és tétlen,

mégis mindent végbevisz észrevétlen.

Ha fejedelmek, királyok megôrzik,

minden magától rendezôdik.

Ha kapálóznak és intéznek,

letöri ôket a titkos természet.

Vágytalan a titkos természet,

s a vágy hiánya: béke,

az ég alatt a rend teljessége.

_________________________________________________________________

AZ ERÉNY

38

A nagy erény nem jótékonykodik,

ezért jó.

A kis erény jótékonykodik,

ezért nem jó.

A nagy erény cselekszik,

nem-cselekvéssel cselekszik.

A kis erény sürög,

erôvel cselekszik.

A szeretet cselekszik,

eredményes, ha nem cselekszik.

Az erkölcs sürög,

erôvel cselekszik.

A tisztelet cselekszik,

s mert nem viszonozzák,

kényszerít a tiszteletre.

Ezért:

az út ha elvész, itt az erény,

az erény ha elvész, itt a szeretet,

a szeretet ha elvész, itt az erkölcs,

az erkölcs ha elvész, itt a tisztelet.

A tisztelet

a hûség és bizalom hiánya,

a zûrzavar kezdete.

A külsô tudás

az út virága,

a belsô tudatlanság kezdete.

Ezért az igaz ember

a valódit akarja és nem a látszót,

a gyümöcsöt akarja és nem a virágot,

a közelit akarja és nem a távolit.

39

Íme az ôs-egységben létezôk:

az ég az egység által makulátlan,

a föld az egység által rendületlen,

a szellem az egység által finom,

a völgy az egység által virágzó.

Minden az egységgel született,

a vezér, a király

vele a világ példája lett:

az egység éltet mindeneket.

Ha ködös az ég: eltûnik;

ha inog a föld: elhasad;

ha durva a szellem: elkallódik;

ha meddô a völgy: sivatag.

Ha nem születnek, akkor elenyésznek;

a vezéreket és királyokat

ledöntik, ha nem példaképek.

A néptömeg a nagyok alapja,

az alacsony a magas alapja.

Ezért

az önjelölt vezérek és királyok

helyükön nem szilárdak.

Nem nézik, hogy a sokaság a nagyok alapja,

vesztüket az okozza.

Ha szétszedik a fényes fogatot: belôle semmi sincs.

Ne légy értékes, mint a jade-kincs,

légy egyszerû, mint a kavics.

40

Ellentétesség az út mozgása,

engedés az út tulajdonsága.

Az ég alatt minden a létbôl fakad

s a lét a nemlétbôl fakad.

41

Ha bölcs hall az út-ról,

megragadja és megôrzi;

ha tudós hall az út-ról,

megtartja, majd elveszíti;

ha okos hall az út-ról,

nem gyôz nevetni;

és nem errôl az út-ról esik szó,

ha tán megérti.

A régi vers ezért mondja:

"A fényes út sötétnek látszik,

az út-on járó eltûnni látszik,

az egyenes út tévútnak látszik,

a magas erény szakadéknak látszik,

a nagy tisztaság szégyennek látszik,

a hatalmas erény kevésnek látszik,

a növekvô erény lopásnak látszik,

a szín-igazság hiánynak látszik.

A végtelen négyszögnek egy szöglete sincsen,

a végtelen edény készen soha sincsen,

a végtelen zengésnek hangja nincsen,

a végtelen képnek formája nincsen."

Az út rejtett és neve nincsen.

Egyedül az út

vezet és célba fut.

42

Az út szülte az egyet,

az egy a kettôt,

a kettô a hármat,

a három valamennyi létezôt,

mind tartalmazza a hímet és a nôt,

s a láthatatlan lehelet egybeolvasztja ezeket.

S e világban megvetik

az önmagát-felemelôt,

az önjelölt királyt, vezetôt.

Nézd valamennyi létezôt:

egyszer gyengül, máskor erôsül,

egyszer erôsül, máskor gyengül.

Így látják,

én is így látom:

"A zsarnokok nem holtukkal pusztulnak el."

Ez a legfôbb tanításom.

43

Az ég alatt a leggyengébbek

átfúrják, ami legkeményebb:

mindenben fészke van a nemlétnek,

ereje a nem-cselekvésnek.

Szó nélküli tanítással

s a nem-cselekvés hatalmával

mi sem mérkôzhet e világban.

44

Rang, vagy élet: melyik fôbb?

Kincs, vagy élet: melyik több?

Szerzés, vagy vesztés: melyik túlélhetôbb?

Aki sokat szerzett, sokat vesztett;

aki sokat gyûjt, több kárt szenved.

Aki megelégszik, kudarc nem éri,

aki megtorpan, veszély nem éri,

a maradandóságot éli.

45

A tökéletes: akár a tökéletlen.

Mûködése véghetetlen.

A teljesség: akár az üresség.

Mûködése mérhetetlen.

Az egyenes, mint a görbe,

a szellemes, mint a dôre,

az ékes szó, mint a dadogó.

A mozgás a fagyot legyôzi,

a nyugvás a hevet legyôzi,

a béke a rendet megôrzi.

46

Mikor az ég alatt létezik az út:

a lovak megtrágyázzák a földet;

mikor az ég alatt hiányzik az út:

a mezôn harci mének legelnek.

Nincs nagyobb csapás,

mint az eleget nem ismerni,

se nagyobb veszély,

mint szerzésre törekedni.

Ezért:

aki az eléggel megelégül,

elégedettnek kell nevezni.

47

Nem lép ki az ajtón

és világot megismer,

nem néz ki az ablakon

és égi út-at megismer;

mennél messzebb megy,

annál kevesebbet ismer;

ezért a bölcs

nem jár, hanem megismer,

nem néz, hanem megnevez,

nem cselekszik, hanem végbevisz.

48

A tanuló gyarapszik naponta;

az út-on járó csökken naponta.

Csökkenés, tovább-csökkenés:

eredménye a nem-cselekvés.

Mindent végbevisz a nem-cselekvés.

A világot tétlen tartja kézben.

Aki tevékeny,

a világot nem tartja kézben.

49

A bölcsnek nincs önnön szíve.

Szíve a nép valahány szíve.

Jó a jókhoz

és jó a gonoszokhoz:

ez az erény jósága.

Hisz az igazaknak

és hisz a hazugoknak:

ez az erény bizalma.

A bölcs az ég alatt békében lakik,

megjegyzi az emberek mondásait,

s úgy nézi a népet, mint gyermekeit.

50

Megszületnek és elpusztulnak.

Az élet felé megy tíz közül három,

a halál felé megy tíz közül három,

és meghal tettei miatt

megint tíz közül három.

Miért?

Mert nem lesznek úrrá az élet-vágyon.

Aki úrrá lesz az élet-vágyon,

orrszarvútól, tigristôl nem fél,

sem harcban a fegyveres katonától.

Az orrszarvú nem döfi beléje szarvát,

a tigris nem vágja beléje karmát,

nem sebzi meg a katona kardja.

Miért?

Mert a halálnak nincs rajta hatalma.

51

Az út szül,

az erény táplál,

a lény alakot-ölt,

az alak beteljesít.

Ezért minden

becsüli az út-at és az erény-t.

Az út méltó a tiszteletre,

az erény méltó a szeretetre,

mert nem osztanak parancsot,

s mennek természetes rendet követve.

Az út szül,

az erény táplál,

dajkál, nevel,

csiszol, érlel,

ápol, ôriz.

Alkot, de nem birtokol,

teremt, de nem kérkedik,

mindennél öregebb, mégsem oszt parancsot:

legmélyebb jónak méltán nevezik.

52

Az ég alatt mindennek eredete

az ég-alattiak anyja.

Aki eléri az anyát,

megismeri a gyermekeit;

s ha megismeri a gyermekeit,

újra említi az anyát.

Élete végéig nem éri veszély.

Aki betömi oduját,

bezárja kapuját:

élete végéig nyûg nélkül él.

De ha kinyitja kapuját,

magára-veszi minden baját:

élete végéig gondban él.

Aki a parányit meglátja: éles-szemû;

aki gyengeségét megôrzi; hatalmas-életû.

Aki tiszta fény,

s a világossághoz folyton visszatér,

nem éri veszély:

az állandóságban él.

53

Ha van igaz tudásom:

a nagy utat járom,

s csak attól félek, hogy letérek.

A nagy út sima,

de az embereket vonzzák az ösvények.

Ha pompás a palota:

a szántóföldek begyepesülnek,

a magtárak kiürülnek.

Dísz-köntösben járnak,

éles kardokat hordoznak,

étellel-itallal be nem telnek,

fölösleges javakat halmoznak:

rablás, dicsekvés a neve.

Nem ez az út-nak szelleme.

54

A talpraesettet fel nem borítják,

a jól fogodzót le nem taszítják.

Fiak, unokák áldoznak neki.

Aki az út-at fejleszti magában,

abban valódi az erény;

aki fejleszti a családban,

abban bôséges az erény;

aki fejleszti a falujában,

abban kiváló az erény;

aki fejleszti az országban,

abban virágzó az erény;

aki fejleszti az ég alatt,

abban teljes az erény.

Magunkban megismerjük a többit,

egy családban a többit,

egy faluban a többit,

egy országban a többit,

az ég alatt a többit.

Honnan ismerem én az ég-alattit?

A kevés által valamennyit.

55

Aki a nagy erény-t magában hordja,

akár az újszülött gyerek.

Mérges rovar, kígyó nem csípi meg,

nem támadnak rá a vadállatok,

nem ragadják el a sasok.

Csontja gyenge, izma lágy,

fogása mégis szilárd;

nem ismeri hím s nô egyesülését,

mégis életet ad,

mert tiszta teljesen;

kiált s be nem reked,

mert összhangzó tökéletesen.

Az összhang tudása: állandóság.

Az állandóság tudása: világosság.

Az élet gazdagítása: vigasság.

A szellem feszülése a szívben: makacsság.

Olykor a lények már ifjan vének:

ellene szegülnek az út rendjének,

s ha így van: korán sírba térnek.

56

A tudó nem beszél,

a nem-tudó beszél.

Aki betömi oduját,

bezárja kapuját,

élét tompítja,

görcseit oldja,

fényét fakítja,

elvegyül porba:

el a rejtettel azonosulva.

Nem rokonítható,

nem ócsárolható,

nem jutalmazható,

nem károsítható,

nem magasítható,

nem alacsonyítható,

csupán becsülnivaló.

57

Egyenesség vezérli az országot,

csak a háboru kíván ravaszságot.

Tétlenség hódítja meg a világot.

Mindezt honnan tudom?

Íme:

"Mikor az országban sok a hívság,

szaporodnak a nyomorúságok;

mikor a népnek fegyvere éles,

sokasodnak a lázadások;

mikor sok az ügyes mester,

gyarapodnak a ritkaságok;

mikor sok a parancs, a törvény,

sûrûsödnek a tolvajok, betyárok."

Ezért így szól a bölcs:

"Ha nem cselekszem, megnyugszik a nép,

ha békés vagyok, megjavul a nép,

ha nem háborgok, gazdagszik a nép,

ha igényem nincsen, egyszerû a nép."

58

Mikor nyugalmas a kormányzat:

egyszerû a nép, nem lázad.

Mikor tevékeny a kormányzat:

a népre nyomorúság támad.

Bajból szerencse így fakad

és a szerencsébôl gyalázat:

ki ismeri, hol a határ?

Jönnek és mennek, meg nem állnak.

Az egyenesség ravaszságba átcsap,

a jó váratlan rosszra válhat:

az ember tévelyeg és mily régóta már!

Ezért a bölcs

egyenes és mást meg nem rövidít,

önzetlen és mást meg nem károsít,

igaz és semmit meg nem hamisít,

fény, de nem vakít.

59

Az emberek kormányzására s az ég szolgálatára

legfôbb: a mérték.

Csakis a mérték,

melyhez korán kell kelni.

Amit korán kell gondozni: ez az erény gazdagsága.

A gazdag erény gyôzhetetlen,

s a gyôzhetetlennek gátja nincsen.

Ha gátja nincsen: uralkodni tud.

Az uralkodás anyja megmaradni tud.

Így nevezik:

mély, erôs gyökér,

örök, igaz út.

60

Nagy birodalom vezetése,

mint apró halakból eledel sütése.

Míg az út-on járnak az emberek,

nem mûvelnek csodát a szellemek.

S ha nem mûvelnek csodát a szellemek,

nem háborítódnak az emberek.

S ha szellemektôl nem jön ártalom,

a fejedelemtôl sem ér bántalom:

mikor ezek ketten veszteg maradnak,

erényeik összefonódnak.

61

Nagy birodalom: síksági folyam,

a középsô az ég alatt,

nôsténye az ég-alattinak.

A nô békével gyôzi le a hímet,

békésen alája-gubbad.

A nagy birodalom gubbadjon a kisebbik alá,

így szerezzen bizalmat;

a kis országok alacsonyabbak,

így szereznek bizalmat.

Vagy a legubbadás szerezzen bizalmat,

vagy hogy alacsonyabbak.

A nagy birodalom mást se kívánjon:

egyesítsen és tápláljon;

a kis ország mást se kívánjon:

csatlakozzék és szolgáljon.

Teljék be mindkettô rendeltetése:

a nagy gubbadjon a kicsinyek elébe.

62

Az út mindenek legmélyebb alapja,

jók hatalma,

bûnösök oltalma.

Nyájas szóból kel a tisztelet,

jó példa megnyeri az embereket.

A bûnös az emberek közül

mért kivetett?

Hisz miatta trónol a Menny Fia,

érte buzgólkodik a Három Öreg.

Hiába hordanak drágaköveket

s hajtanak négylovas dísz-szekeret:

inkább nyugton az út-at követnék.

Hajdanában

az út-at mért követték?

Mert

akkor az út-at el nem tévesztették,

a bûnöket megbocsátották.

Az ég alatt ez a tisztesség.

63

Tégy tett nélkül,

intézz intézkedés nélkül,

ízesíts íz nélkül.

A nagy: csupa kicsiny; a sok: csupa kevés.

Gyûlöletre feleljen megbecsülés.

A nehéz legyôzése könnyûvel indul.

A nagy megtevése kicsinnyel indul.

A nehézség az ég alatt

a könnyûn alapszik,

s a nagyság az ég alatt

a kicsinybôl gyarapszik.

Ezért a bölcs

nem cselekszik nagyot,

így teljesít nagyot.

Nem érdemelsz bizalmat,

ha túl-sokat ígérsz.

Ahol sok a könnyû,

ott sok a nehéz.

Ezért a bölcs

nem kerüli a dolgok nehezét,

az erôlködés mégse veti szét.

64

A nyugvót megôrizni könnyû,

a keletkezôt formálni könnyû,

a gyengét összetörni könnyû,

a kicsinyeket szétszórni könnyû,

a leendôvel kezdeni könnyû,

békében rendet tartani könnyû.

Terebélyes fa

hajszál-gyökérbôl fejlôdik,

kilenc-emeletes torony

kupac földbôl emelôdik,

ezer-mérföldes utazás

egyetlen lépéssel kezdôdik.


A cselekvô elbukik,

a szorongató veszít.

Ezért a bölcs

nem cselekszik és nem bukik,

nem szorongat és nem veszít.

Aki nagy-hamar eredményt akar,

övé a kudarc;

de aki elôre gondol a végére,

nem éri kudarc.

Ezért a bölcs

vágyik a vágytalanságra,

nem sóvárog ritkaságra,

csak a tudatlantól tanul,

csak közös út-on vonul,

a természetes rendet követi

s erôszakkal meg nem töri.

65

Hajdan, akik az úton jártak,

nem adtak tudást a népnek,

ápolták az együgyûséget.

Nehéz vezetni a népet,

ha már az együgyûségbôl kilépett.

Ezért

az ország tudással kormányzása:

az ország kirablása;

együgyûséggel kormányzása:

az ország boldogsága.

Aki e két szabályt ismeri: példás.

Aki ismeri a példát:

legmélyebben erényes.

Az erény messzi, mély,

s mindennel ellentétes.

A nagy elégedettség általa él.

66

A folyam s a tenger

minden völgyi patak királya;

mert alacsonyabb az ágya,

ezért minden völgyi patak királya.

Ezért a bölcs,

ha a nép felett akar állni,

a népnél lejjebb álljon;

ha a nép elôtt akar járni,

az egész nép mögött járjon.

Ezért a bölcs

felül áll, de terhét nem nyögik,

elöl jár, de mégse gyûlölik.

Ezért

az ég-alattiak

felemelik örömmel;

nem küzd,

ezáltal gyôzhetetlen.

67

Nagy az én utam, tudja egész világ, s nem apad soha:

mert végtelen,

azért nem apad soha.

Hogyha fogyna,

az idôben már elfogyott volna.

Három kincsemhez ragaszkodom:

elsô a szeretet,

második a mérték,

harmadik a tartózkodás.

Szeretek, ezért bátor vagyok,

mérték által hatalmas vagyok,

visszavonulok, hát vezetô vagyok.

Manapság

szeretet nélkül merészkednek,

mérték nélkül vezérkednek,

tartózkodás nélkül hatalmaskodnak:

ezért elpusztulnak.

Aki tapintattal vezet hadat,

gyôzelmet arat;

a szeretettel védekezô legyôzhetetlen.

A természet fegyverezi

s a szeretet védelmezi.

68

A jó hadvezér nem harcias,

a jó harcos nem haragos,

a gyôzni-tudó nem támad,

a vezetni-tudó alázatos:

ez a nem-küzdô erény,

az irányító erô,

a természet szolgálata,

az ôsi vezetô.

69

Egy bölcs hadvezér azt mondotta:

"Mint a vendég, nem mint a gazda:

nem vonulok hüvelyknyit elôre,

inkább egy lábnyit vissza."

Ez a tétlen cselekvés,

az erôszak nélküli siker,

az ellenség nélküli háború,

a fegyvertelen gyôzelem.

Harcban az ellenség ócsárlása

megsérti az út-at;

ha két hadsereg összecsap,

a kiméletesebb gyôzelmet arat.

70

Szavamat megérteni könnyû,

és megfogadni könnyû.

Mégse bírják megérteni,

se megfogadni.

A szavaknak ôsapjuk van,

a tetteknek királyuk van:

ezt nem értik az emberek,

és engem ezért nem értenek.

Ha vannak, kik megértenek:

ez az én gazdagságom.

Ezért a bölcs

drágakövet hord darócruhában.

71

Tudni a nem-tudást, ez a legbölcsebb.

Aki nem tudja nem-tudását, szenved.

Aki megszabadul a szenvedéstôl,

nem szenved.

A bölcs nem szenved,

mert megszabadult a szenvedéstôl,

ezért nem szenved.

72

Ha a nép nem fél a hatalomtól,

a hatalom akkor tökéletes.

Ne szorítsátok ki hajlékaiból,

ne rontsátok meg az életét.

Ha nem nyomjátok el a népet,

nem fog megvetni titeket.

Ezért a bölcs

ismeri magát, de nem ismerteti,

szereti magát, de nem szeretteti,

neki nem a távoli kell, hanem a közeli.

73

A bátor vakmerô halála gyászos,

a bátor nem-merô élni tud.

Kétfajta bátorság:

egyik hasznos, másik káros.

Amazt a természet mert nem szívleli,

ki bírja megérteni?

A bölcsnek is homályos.

Az égi út

nem harcol, mégis gyôzni tud,

nem szól, mégis válaszol,

nem hív, mégis sereget gyûjt,

tétlen, mégis irányít.

A természet hálója hatalmas:

bár ritka-szövésû, rajt át nem hatolhatsz.

74

Ha a nép nem fél a haláltól,

ki rémíthetné a halállal?

Aki akarja, hogy a nép rettegjen a haláltól,

s azt hiszi, ez a jó:

megfogni, megölni való.

Ki mer?

A halált örök erô intézi,

s aki a gyilkolást helyette végzi,

mintha elfoglalná az ácsmester helyét:

aki az ácsmester helyett hasogat,

gyakran megsebzi kezét.

75

Miért éhezik a nép?

Mert az urak adóval nyomják,

azért éhezik a nép.

Miért makacskodik a nép?

Mert az urak folyvást tevékenyek,

azért makacskodik a nép.

Miért hullik-pusztul a nép?

Mert az urak az élethez ragadnak,

azért hullik-pusztul a nép.

Aki nem becsüli saját életét,

valóban az becsüli életét.

76

A csecsemô: puha, gyenge,

a haldokló: kemény, erôs.

A sarjadzó fû és fa: lágy, erôtlen,

a korhadó: szívós, erôs.

A kemény és erôs: pusztuló,

a puha és gyenge: fakadó.

Elvesz a fényes hadsereg.

A felnôtt fatörzs megreped.

A kemény, erôs: alámerül,

a puha, gyenge: felülkerül.

77

Az égi út,

mint az íj kifeszített íve,

a magasat lenyomja,

az alacsonyat felvonja,

a fölöslegeset elveszi,

a szükségeset megadja.

Az égi út

a fölöslegeset elveszi,

a szükségeset megadja;

nem így az emberi ösvény:

a szükségeset elveszi,

a fölöslegeset növeli.

Ki bírná a fölöslegeset a világba önteni?

Aki az út-at ismeri.

Ezért a bölcs

alkot, de mûvét nem birtokolja,

cselekszik, de nem ragaszkodik,

bölcsességét nem fitogtatja.

78

Nincs lágyabb, mint a víz,

mégis a köveket kivájja:

nincs különb nála.

A gyenge legyôzi az erôset,

a lágy a keményet:

az ég alatt mindenki tudja,

még sincs, aki valóban felfogja.

Ezért a bölcs azt mondja:

"Aki az ország szégyenét veszi magára,

az lesz az ország királya;

aki az ország nyomorát veszi magára,

az lesz a világ királya."

Az igaz szó: mint önmaga fonákja.

79

Mikor a harag elapad,

emléke mégis megmarad.

Csak a töretlen béke jó.

Ezért a bölcs

megesküszik,

hogy sohasem vádaskodik.

Az erényesek az esküt tartják,

az erénytelenek sutba dobják.

Az égi út-nak nincs sógora-komája,

mindig a jámborokat szolgálja.

80

Legyen az ország kicsiny, s a nép kevés;

bármily sok szerszám volna,

ne éljenek vele;

az emberek halálukig

ne bolyongjanak messzire;

ha volnának hajók, kocsik,

senki se utazzék;

ha volnának vértek, kardok,

senki se hadakozzék;

írás helyett az emberek

fûcsomókat kötözzenek;

legyen édes az ételük,

legyen ékes a ruhájuk,

legyen békés a lakásuk,

legyen boldog a szokásuk;

és ha átlátnak a szomszéd országba,

és áthallatszik

a kakasok kukorékolása, a kutyák ugatása:

úgy érjék el a vénséget, halált,

hogy sose jártak odaát.

81

Nem szép az ôszinte szó,

nem ôszinte a szép szó.

Nem ékes-szavú a jó,

az ékes-szavú nem jó.

A tudó nem beszél,

a nem-tudó beszél.

A bölcs nem gyûjt,

mindent az emberekért tesz

és neki is jut;

mindent az embereknek ad

és neki is jut.

A természet út-ja

segít, nem sarcol.

A bölcs ember út-ja

használ, nem harcol.