Bushido

A bu szó harcost, a shi szó nemest, lovagot, a do szó utat jelent.
A Bushido, a japán nemes (lovag, szamuráj) útja volt.
Egy íratlan törvénykönyv, erkölcsi kódex, mely megszabta a japán nemesek viselkedését.
Sok tekintetben megegyezik a kor nyugati lovagjának törvényeivel, de nem azonos azzal.
A középkor japán - lovagjai - a szamurájok voltak.
A Bushido a harcos útja, Szamuráj szellem.
Ma a Szamuráj szellem azt jelenti, hogy valaki egész életét annak szenteli, hogy olyan célért harcol, melyért nem vár cserébe semmit. Nem a hírnév és a dicsõség motiválja.
Energiájával és hitével, a közösséget szolgálja.
Mai értelemben, mindenki lehet szamuráj, nem kell hozzá harcmûvészeteket gyakorolni.

Ekképp szólott a Magasztos, mire a tiszteletreméltó Szubhúti a következõ kérdést intézte hozzá:
– Magasztos! Lesznek-e a végsõ idõkben, az utolsó ötszáz évben, az igaz Dharma megsemmisülésének idején, olyan lények, akik egy ilyen tanítás hallatán helyes elképzelést alkotnak?
– Ne kérdezd, Szubhúti, hogy lesznek-e a végsõ idõkben, az utolsó ötszáz évben, az igaz Dharma megsemmisülésének idején olyan lények, akik egy ilyen tanítás hallatán helyes elképzelést alkotnak! Bizony, Szubhúti, a végsõ idõkben, az utolsó ötszáz évben, az igaz Dharma megsemmisülésének idején is jönnek majd olyan fegyelmezett, erényes és tisztánlátó tökélyharcosok, akik egy ilyen tanítás hallatán helyes elképzelést alkotnak. Nem olyanok lesznek e majdani tökélyharcosok, Szubhúti, akik csak egyetlen oszlatva-sugárzót követtek, akiknek erényei csak egyetlen oszlatva-sugárzótól erednek, hanem olyanok, akik sok százezer oszlatva-sugárzót követtek, akiknek erényei sok százezer oszlatva-sugárzótól erednek. Akik egy ilyesfajta tanítás hallatán akár csak egyetlen tiszta tudatpillanathoz jutnak, Szubhúti, azokról a Tathágata tudomást szerez, azokat a Tathágata meglátja (az oszlatva-sugárzó szemével, azokat a Tathágata megismeri). Mindazon lények, Szubhúti, felmérhetetlen és felbecsülhetetlen érdemhalmot szereznek.
S hogy miért? Azért, Szubhúti, mert azokban a nagyra hivatott tökélyharcosokban önmaguk képzete nem merül fel; sem a lények képzete, sem az élet képzete, sem a személyiség képzete nem merül fel. Azokban a nagyra hivatott tökélyharcosokban, ó Szubhúti, nem merül föl sem valaminek, sem semminek a képzete. Nem merül föl bennünk, ó Szubhúti, sem képzet, sem nem-képzet.
S hogy miért nem? Azért, ó Szubhúti, mert ha azokban a nagyra hivatott tökélyharcosokban akár a valaminek, akár a semminek a képzete merülne fel, azzal egyben önmagukat ragadnák meg; egyéniségüket, életüket, személyiségüket ragadnák meg. S hogy miért? Azért, ó Szubhúti, mert a nagyra hivatott tökélyharcos sem a valamit, sem a semmit nem ragadhatja meg. Erre gondolt a Tathágata, amikor azt mondta: „Akik tutajnak fogják fel a tanítást, azoknak még a Dharmát is hátra kell hagyniuk, nemhogy annak ellentettjét!”

„Akik tutajnak fogják fel a tanítást, azoknak még a Dharmát is hátra kell hagyniuk, nemhogy annak ellentettjét!”

"Keressétek az Isten országát!" "Isten országa
tibennetek van." "Kérjétek és megadatik nektek;
keressétek és megtaláljátok; zörgessetek és
megnyittatik nektek."

Hanem mi módon kérjük, hogyan keressük, miként
zörgessünk?


1
A mai kultúra legnagyobbrészt altatás, feledékennyé tevés, múlatás és szétszórás. Közömbössé és feledékennyé kábítottak bennünket a lélek aneszteziológusai. Szívünket a folytonos alvás elzsibbasztotta. Van szemünk, de nem látunk, van fülünk, de nem hallunk.

2
Szíve választottjának ajtajához járul a férfi, és kopogtat. Megkérdi egy hang: - Ki az? - Én - feleli a férfi. A hang válaszol: - Itt nincs hely én és te számára! - Az ajtó zárva marad. Esztendõnyi magány és megpróbáltatás múltán a férfi visszatér, és megint bezörget. Megkérdi a belsõ hang: - Ki az? - Te - válaszol a férfi. Az ajtó kitárul elõtte.

Kung mester beszélgetéseinek négy döntõ szava van. Az elsõ a li.

Li mértéket, szabályt, erkölcsöt, törvényt, udvariasságot, szociális charme-ot (gentlenesse, politesse) jelent. Ha fizikailag értelmezik és távolságot mérnek vele, annyi mint mérföld. De belsõ mérték is: önuralom és fegyelem. De nem szubjektív aszkézis, hanem az õsök hagyományában levõ rendtörvény alkalmazása, amely az embernek viszonyát egyszer s mindenkorra szabályozza. Lije van annak, aki feltûnés nélkül, egyszerûen és komolyan viselkedik, minden túlzástól tartózkodik, az embert tiszteletben tartja, maga iránt tiszteletet ébreszt szavaival, viselkedésével, tetteivel, munkájával...

A Mérték. A li sem alulmaradni, sem túlmenni... A középen maradni. A li a kulturált emberi erkölcs, amelynek gyökere a vallásos pietás. A li az õskori élet alapvetõ vonása. Kínában éppen úgy, mint Indiában, Iránban, Egyiptomban, Görögországban. Az embereknek egymás iránt tanúsított respektusa, amely a magasrendû és békés élet egyetlen feltétele... Ez az, amit ma a legjobban nélkülözünk. A li mérték, de nem emberi mérték és nem az ember teremtette. Nem kultúrproduktum. Li csak ott van, ahol valódi vallásosság van. Isteni mérték. Nem lehet önkényesen megváltoztatni. Ez az a mérték, amivel az istenek az embert megmérték és meg fogják mérni... és ugyanazzal a mértékkel mérik ma is.

Hamvas B.: Konfu-ce - Lun yü (1943)

A szentkönyveket az ember kinyilatkoztatás útján kapta. Mint a hagyomány minden lényeges fogalma, a kinyilatkoztatás is a szektáknak vagy a racionalizmusnak, és így a fantazmagóriának vagy a tagadásnak esett áldozatul. Ha a hagyomány megszakad, ez a kettõs törvénytelenség mindig fellép, a túlzás és a lekicsinylés, a közösségben az individualizmus és a kollektivizmus, a morálban a fennhéjázás és az elaljasodás. Mérték nélkül nincs törvény, nincs közösségi rend, nincs erkölcs és nincs tudás.

AZ ÚT

1
Az út, mely szóba-fogható,
nem az öröktõl-való;
a szó, mely rája-mondható,
nem az örök szó.
Ha neve nincs: ég s föld alapja;
ha neve van: minden dolgok anyja.
Ezért:
aki vágytalan,
a nagy titkot megfejtheti;
de ha vágya van,
csak a dolgokat szemlélheti.
E kettõ mögött közös a forrás,
csupán nevük más.
Közösségük: csoda,
s egyik csodától a másik felé tárul
a nagy titok kapuja.

1. AZ ÖRÖK TAO
A Tao, amelyet szavakkal kifejezhetünk,
nem az örök Tao.
A név, melyet az ember ki tud fejezni,
nem az örök név.
A meg nem nevezhetõ Tao az égnek és földnek õsoka.
A megnevezhetõ Tao minden teremtmény õsanyja.
Már a régiek szerint:
csak az állandó vágynélküliség állapota
tesz képessé a fenséges titok szemléletére.
Ellenben, aki nem szabadul meg a vágyaktól,
csak a külsõ jelenségeket szemlélheti.
Ez a kettõ tulajdonképpen eredetében egy.
Csak nevük különbözõ.
Ez az egység a nagy titokzatosság, titkok titka.
Minden titkok megnyilvánulásának kapuja.

"Ha észreveszed, hogy döglött lovon ülsz, szállja le róla!"

Égetõ probléma, a leleményes modern ember azonban egyéb megoldásokat eszel ki, nem száll(unk)(nak) le hanem inkább:

1. Beszerez egy erõsebb ostort.
2. Lecseréli a lovast.
3. Azt mondja: "mindig is így lovagoltunk".

Mire jó hát a lélegzetvisszafojtott meditáció? Mit néztek mereven az orrotok végén? Ostobák! Inkább örüljetek a szahadzsa öntermészetnek és ne részegedjetek le a lét italától!
- Szaraha

Mainapság a tanulók azért nem lelik föl a valóságot, mert neveken és szavakon kívül nem ismernek egyebet... Végigböngésznek különbözõ iratokat, spekulálnak kalkulálnak, majd fölcsipegetnek néhány frázist, hogy azután a maguk céljára forgassák.
- Rinzai

Mivel az utóbbi idõkben /vagy talán már a kezdetektõl fogva?/ számos egymásnak ellentmondó tévképzet és találgatás merült fel közösségünkkel kapcsolatban, ezért minden mibenlétünk felõl érdeklõdõ és nem érdeklõdõ számára a következõket kívánjuk kinyilvánítani, a tõlünk telhetõ legrövidebb és legpontosabb megfogalmazásban:

A TEKI-KAGYÜ - A Tan Kapuja Buddhista Egyház hitelvi szabályzatával teljes összhangban - az üresség- és a "csak-tudat"-tan tanításaira épülõ tantrikus közösség, amely bár a világ valamennyi múltbeli, jelenlegi és eljövendõ megvilágosodottját és valóban szellemi iskoláját magáénak tekinti, magához mégis /a szembetûnõ hasonlóság révén/ a 84 Mahásziddha mitikus személyével fémjelzett szahadzsjána vonalat érzi legközelebbinek.
...
De ezzel nem mondhatjuk azt, hogy Tilopához kötôdünk, hogy a Kagyühöz kötôdünk. Hogy is lehetne kötôdni a kötetlenhez, hogyan is lehetne idôben létrejött hagyományt összekeverni - mint amilyen a Kagyü nyolc alrendje is - az idôtlen Tradícióval, hogyan is lehetne a praszangika szemléletet vitákba kényszeríteni, mikor annak valódi funkciója az Upáyayána, az út, mely maga is üres, s ezért minden eszköz (upáya) jó neki, mely a Felébredéshez vezethet.

Kérem foglalja össze röviden a tantra lényegét, és jelentõségét a Nyugat számára?

- A tantra a tibeti buddhizmus legkésõbb kialakult formája, amely az indiai kultúrövezet peremére szorult különleges megvalósítási módszerek széles skáláját olvasztotta magába, a matriarchális vallásoktól kezdve a hindu világ kebelén belül kifejlõdött zavarosabb jógarendszerekig. Ez a meghatározása különösen nagy jelentõséggel bír a Nyugat számára, mivel a tibeti buddhizmus nyugati elterjedése szükségszerûen csak a saját kultúránk bizonyos elemeinek, a saját "házi" jóga-módszereinknek a beolvasztásával mehet végbe. A tantrizmus a buddha-állapot eléréséhez vezetõ sokféle módszer vallása, a buddhizmus ama válfaja, amelyet a misszionáriusok a nem fõági hindu területek asszimilálására alkalmaztak. A Nyugat pedig szintén "nem fõági" hinduista terület.

A Tantrikus Yogának, mint témakörnek nem kell külön aktualitást adni. Ennek a kérdéskörnek az aktualitását éppen az adja, ami minden lényegi és alapvetõ kérdésnek aktualitást ad, olyan kérdéseknek, amelyek az ember alanyi létére irányulnak, alanyi létével foglalkoznak és minden olyan kérdéskörnek, amivel kapcsolatban az értetlenség, a félreértés, a jó- vagy rosszhiszemû félremagyarázás szinte általánossá vált.

Egyetlen olyan Alany, amely lehetõségeinek a teljessége és egyetemessége mintegy nincs kibontakoztatva, mert az Alany centrális állapota az átélésben nem valósul meg olyan mértékben és erõvel, amilyen mértékben tulajdonképpen normálisan meg kellene nyilatkoznia. Köztudomású, hogy ezt a szemléletet amely az Alany egyetlenségét tételezi a filozófia szolipszizmusnak nevezi. A Yoga megértéséhez a szolipszizmus elvi felvétele nélkülözhetetlen. Egyébként az önmagamban rejlõ Abszolút Metafizikai Középpont megvalósításáról nem is lehetne beszélni.
Ha a szolipszizmust még szigorúbban meg akarjuk határozni, akkor mágikus szolipszizmusnak kell nevezni. A mágia a Lét feletti hatalmat és uralmat jelenti. Tehát ez azt is jelenti, hogy a végsõ és abszolút állapoton túli állapot megvalósítható, ez a megvalósítás egyedül rajtam múlik, semmiféle más külsõ szellemi hatalom nem avatkozhat ebbe bele. Ebbõl a szempontból nézve például annak a kérdésnek a felvetése, hogy Isten van-e, vagy nincs értelmetlen. Isten egy potencialitás, az Alany végsõ, hatalmi teljességét jelenti, amely annak megfelelõen van, hogy az egy megvalósításban megvalósul. Tehát ez a kérdés, hogy van, vagy nincs értelmetlen.
Továbbmenve ezen a vonalon, rá kell térnünk, vissza kell térnünk a Tantrához, amelynek vannak vallási lecsapódásai, de elsõsorban a metafizikai megvalósítással, vagyis a Yogával hozható kapcsolatba. (Ennek az egyáltalán nem érdektelen történeti hátterérõl nincs idõnk beszélni. Aki világnyelveken olvas, az ezzel kapcsolatban nagyszámú, értékes irodalommal találkozhat. Igen sok könyv foglalkozik ezzel, jóllehet a könyvek tekintélyes része hibás beállítottságú.) A tantrikus Yogát a „Hatalom Yogájának” kell nevezni. A hatalmi princípium minden Yogában szerepet játszik, a tantrikus Yogában azonban kivételesen megnõ a jelentõsége és ezért „a Hatalom Kiterjesztése Yogája” nevet is viselheti. Kitüntetetten mágikus karakterû útról van szó, olyan útról, amely az összes lehetséges út között a legnehezebben járható, és ugyanakkor egyre inkább bekövetkezik az a helyzet, hogy ez lesz az egyetlen nyitva maradt út (az ember számára egyetlen nyitva maradt út).