TI: A Mátrix metamorfózisa
AU: Bodoky Tamás
DT: cikk
PD: 1996/03/20 (elektronikus kiadás)
SO: Internetto (http://www.idg.hu/internetto)
KW: Internet
KW: üzleti alkalmazások
KW: hálózati kultúra



//////////////// MAGYAR ELEKTRONIKUS KÖNYVTÁR \\\\\\\\

Ez a dokumentum a Magyar Elektronikus Könyvtárból származik. A
szerzõi és egyéb jogok a dokumentum szerzõjét/tulajdonosát
illetik (amennyiben az illetõ fel van tüntetve). Ha a szerzõ
vagy tulajdonos külön is rendelkezik a szövegben a terjesztési
és felhasználási jogokról, akkor az õ megkötései felülbírálják
az alábbi megjegyzéseket. Ugyancsak õ a felelõs azért, hogy
ennek a dokumentumnak az elektronikus formában való terjesztése
nem sérti mások szerzõi jogait. A MEK üzemeltetõi fenntartják
maguknak azt a jogot, hogy ha kétség merül fel a dokumentum
szabad terjesztésének lehetõségét illetõen, akkor töröljék azt
a MEK állományából.

Ez a dokumentum elektronikus formában szabadon másolható,
terjeszthetõ, de csak saját célokra, nem-kereskedelmi jellegû
alkalmazásokhoz, változtatások nélkül és a forrásra való
megfelelõ hivatkozással használható. Minden más terjesztési és
felhasználási forma esetében a szerzõ/tulajdonos engedélyét
kell kérni. Ennek a copyright szövegnek a dokumentumban mindig
benne kell maradnia.

A Magyar Elektronikus Könyvtár elsõsorban az oktatási/kutatási
szférát szeretné ellátni magyar vagy magyar vonatkozású public
domain szövegekkel. A MEK-rõl a MEK-L@listserv.iif.hu e-mail
címen lehet információkat kapni és kérdéseket feltenni.

\\\\\\\\ HUNGARIAN ELECTRONIC LIBRARY ////////////////



A Mátrix Metamorfózisa


A tavalyi évben az Internet véglegesen a kommercializálódás útjára
lépett. A huszonhét éves rendszer anarchista korszaka lezárult, de
a digitális forradalom az eddiginél jóval hatékonyabban felforgathatja
a világot libertariánus alapon.

A decentralizált világhálózat közösségének anarchoid attitûdje mélyen
a rendszer filozófiájában gyökerezik, azonban ez a meglehetõsen
belterjes szubkultúra mostanáig csak elméletben kínált alternatívát
a mûködõ társadalmi modelleknek. A világfalu mítoszát legfeljebb
kampányfogásként vette komolyan néhány amerikai politikus, az Internet
pedig a médiának szolgáltatott tápot némi csámcsogásra ha egy-egy
unatkozó tizenéves bitprofi beszabadult valami katonai hálózatba vagy
adatokat lopott a multiktól. A hollywoodi dramaturgián túlmutató
elemeket matematikusok hozták a történetbe, amikor a második
világháború óta a titkosszolgálatok fennhatósága alá tartozó
kriptográfiát, az adatok titkosításának tudományát az egyre növekvõ
piaci igény hatására kijuttatták a civilszférába. A kilencvenes évek
közepére adott volt ugyanis egy világot átfogó információs rendszer,
a hálózatok hálózata, az üzleti alkalmazásokat csak a rajta egyre
gyorsuló sebességgel és mennyiségben átáramló adatok biztonságának
kérdésessége akadályozta.

Az Internet kommercializálódását óriási népszerûsége, a rendszerbe
kapcsolódó számítógépek számának az elmúlt években való exponenciális
növekedése idézte elõ, a kereskedelmi alkalmazások pedig további
növekedésre adnak lehetõséget, tehát öngerjesztõ folyamatról van szó.
Az évek során a technológiai robbanás lehetõvé tette az eredetileg
szakembereknek szánt médium jóval szélesebb körû alkalmazását, egyre-
másra jöttek létre az online-szolgáltató cégek, a gerinchálózatokat,
tehát magát a szupersztrádát privatizálni kezdték, az Internetet
az állam fokozatosan átengedi a magánszférának. Az elsõ húsz év
elteltével a rendszerbe kapcsolt gépek száma százharmincezer volt,
az azóta eltelt öt év alatt ez egyre gyorsuló ütemben több mint
kilencmillióra növekedett. A folyamat gyökeresen átalakította a
hálózat arculatát, csak a TCP/IP, vagyis a gépek kommunikációjának
ábécéjét képezõ hálózati protokoll maradt a közös nevezõ.

A felhasználók száma elérte azt a kritikus tömeget amely már piacot
jelent, a cégek pedig felismerték hogy az Internet mint reklámhordozó
is alternatívát jelent a hagyományos médiának. Az Interneten bonyolított
tranzakciók összes pénzforgalma már 1995-ben 55 milliárd dollár volt,
elõrejelzések szerint ez a szám 2000-ig évente meg fog ötszörözõdni.
A nyilvános kulcsú kriptográfia megjelenésével már semmi nem
akadályozhatja a lokális piacok egyetlen globális, értelemszerûen
információs piacban való összeolvadását. Ezen a világméretû tõzsdén az
állam szerepe a gazdasági folyamatok alakulásában egyre csekélyebb, a
nemrégiben kifejlesztett digicash, vagyis az anonim készpénz digitális
megfelelõje nagyobb lépés lehet az állam fogalmának átértelmezése felé
mint a demokrácia volt a feudalizmus után. A világhálózat és az általa
implikált jelenségek már nem értelmezhetõek a mûködõ demokráciák
évszázadok során kialakult játékszabályai szerint, számos téren
paradigmaváltásra lesz szükség és ennek gazdasági, politikai és
kulturális következményei ma még beláthatatlanok.

A folyamatnak természetesen megvannak a maga árnyoldalai és
kárvallottjai is: a rendszert az információ dzsungelébõl bõven
termõ szántófölddé változtató metamorfózis láttán sokan a kibernetikus
tér gyarmatosításáról beszélnek, és nem teljesen alaptalanul: a
pénz beáramlásával az egykori elektronikus határvidék romantikus
utópiája lassan a múltba vész. A kommercializálódás megváltoztatta a
számítógéphálózat felhasználóinak táborát: a hõskorként emlegetett
idõkben létrejött meglehetõsen belterjes, technofil szubkultúra, a
"bennszülöttek" tábora, ahová csak hosszú tanulással, "beavatások"
sorozatán át juthatott be valaki, hirtelen "felhígult", mostanában
egyre több outsider, a hálózat íratlan szabályait, a netikettet nem
ismerõ newbie érkezik a dzsungelbe, akik - legalábbis a "bennszülöttek"
szerint - rontják a "jel-zaj arányt": a rendszerben tárolt és ide-oda
áramló információtömegbõl egyre nehezebb kiszûrni a valóban fontos
adatokat. Ez azonban inkább technikai probléma és az átmenetet jelzi:
a világ legjobb kutatóintézetei és a legnagyobb cégek dolgoznak azon,
hogy az Internetet az új elvárásokhoz alakítsák.

A hálózati hozzáférés mikéntje is változik: Míg azelõtt a keveseknek
alanyi jogon járt a terminál, mostanában egyre többet kell fizetni
érte, és nemcsak a szolgáltatásért. A rendszer a fogyasztói szemlélet
örvényébe került, egyre gyorsuló ütemben jelentkeznek az új alkalmazások,
amelyekhez új szoftvereket, sõt egyre nagyobb hardvert kényszerül
vásárolni a felhasználó, hiszen hiába elégedne meg a régivel, ha az
erõteljes reklámkampányok hatására mindenki más áttér az újra. A
grafikus felületet megelõzõ idõszakban a legegyszerûbb, legolcsóbb
PC is alkalmas volt arra, hogy az Internetre kapcsolódjunk vele, a
World Wide Web azonban már jóval erõforrásigényesebb. Az Internet
mint új média éppen azért válhatott forradalmivá, mert a tradicionális
- nyomtatott és elektronikus - médiumok hierarchikus, központilag
ellenõrzött információi helyett megvalósult a "sok a soknak" modell:
az Interneten nincsen, illetve nem volt szükség tõkére ahhoz, hogy
mondanivalónkat sok embernek juttathassuk el.

A kommercializálódás egyik legfõbb veszélye éppen a "sok a soknak"
modell lerombolása az egyre látványosabb, de ugyanakkor egyre
szofisztikáltabb tartalommegjelenítõ alkalmazások elterjedése által:
míg korábban bárki, néhány óra tanulással megalkothatott egy - az
egész világból elérhetõ - szöveges menürendszert, ma már egyre
komolyabb háttérre van szükség a tartalomszolgáltatáshoz: a World
Wide Web oldalak szabványai egyre bonyolodnak, és megjelentek olyan
alkalmazások is, mint a Java nyelv és a VRML (Virtual Reality Markup
Language), amelyeken már csak képzett programozók képesek kifejezni
magukat. Mesterséggé vált a Web-design, csakúgy mint az újság- vagy
tévémûsor-készítés, a szájtátó tömegek meg bámulják a showt, és
vásárolnak. Emberijogi szervezetek, mint például a londoni székhelyû
Panos, figyelmeztettek tavaly, hogy a fejlõdõ világ nem képes lépést
tartani az új szabványokkal, és míg a "régi" Internet az egyik
leghatékonyabb eszköz volt az emberijogi, szegénységellenes és
környezetvédõ mozgalmak kezében, ez az "új" "felhasználóbarát" mátrix
tovább mélyítheti az információs szakadékot a világ szegény és gazdag
országai között. A legújabb trendek azonban ellentmondani látszanak
a pesszimisták jóslatainak: míg például a könyv egyre inkább az elit
privilégiumává válik, az Internet a szegények médiuma: elképesztõ
árverseny a PC piacon és az Internet-szolgáltatók között, párszáz
dolláros hálózatböngészõ célhardverek és csillagászati mennyiségû
szabadon hozzáférhetõ információ a rendszerben.

Sarkítva a kérdést felmerül, hogy az Internet végül a technokrata,
gazdasági (újabban információs) elit fellegvárává vagy pedig egy
államok felett szervezõdõ világtársadalom katalizátorává válik-e majd.
Mindkét verzió mellett számos érv felvonultatható, az óvatos elemzõ
csak annyit állíthat biztosan, hogy a hõskor véget ért, ami pedig
most jön, az a decentralizált, államoktól független és önszervezõdõ,
vagyis libertariánus hálózati kapitalizmus korszaka, négy elképesztõen
izgalmas év kétezerig.

Bodoky Tamás